HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Filológiai lexikon

HU EN

Szócikk

Nagy Gábor (1770–1861)
debreceni, majd pesti ügyvéd.
Nagy Gábor (1770–1861), debreceni ügyvéd, táblabíró. Csokonai diáktársa, Kazinczy és Csokonai bizalmas barátja, a Kazinczy család ügyvédje. Kutatta és gyűjtötte a régi magyar irodalom emlékeit. Kazinczy 1811-ben episztolát írt hozzá. 1829-ig Debrecenben élt, majd Pestre költözött. Felesége Lukács Jeanette (1805-től).
Kapcsolattörténet: Nagy Gábor (1770-1861) ügyvéd, élete nagyobb részét Debrecenben töltötte, táblabíró lett, majd 1829-ben felköltözött Pestre. Kazinczy jogi ügyeit is ő intézte, a bizalmasa volt (ld. részletesen Kardos, 1940b, 55–60. l.). Csokonai legbensőbb barátainak egyike. Együtt tanultak a Kollégiumban, Nagy Gábor tagja volt a Csokonai pöreiben ítélkező sedesnek. Még a dunántúli vándorlások idejéről is maradt fenn adatunk találkozásukról, maga Nagy Gábor írja, hogy ő vitte kocsin Csokonait 1797 októberében Csákvárról Bicskére (ld. CsEml. 387. l.). Az utolsó években, mikor a költő is többnyire Debrecenben tartózkodott, ismét élénkebb volt a kapcsolatuk. Fennmaradt levelezésük, mely Csokonai 16, Nagy Gáborhoz szóló leveléből áll, nagyobb részben ebből az időből való (ismerteti őket Kardos A., i. m. 60-63. l.). Ezek a levelek többnyire írásos üzenetek holmi apró tárgyakban, amelyek miatt nem akarta személyesen felkeresni barátját, aki a Posta-ház udvarának végében lakott (a mai Piac, Szent Anna és Batthyány utcák által határolt területen). Nagy Gábor egyetlen fennmaradt írásos üzenete Kazinczy egy levelén* található, egyébként pedig Kazinczy is gyakran üzent Csokonainak Nagy Gábor útján. A költő nem őrizte meg a kapott levélkéket, nem úgy, mint barátja, aki gondosan feljegyezte rájuk még a kézhezvétel és a válasz időpontját is. Tényleg nem volt szükségük komolyabb írásos érintkezésre, hiszen személyesen mindent megbeszélhettek, így kapcsolatuk részleteiről ezekből nem sokat tudunk meg. Barátságuk mélységére vallanak azonban azok a levelek, melyeket távollétében írt a költő: ezek legszemélyesebb vallomásai közé tartoznak.

(Debreczeni Attila jegyzete: CsLev., 436)