HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Filológiai lexikon

HU EN

Szócikk

Vay Miklós (1756–1824)
báró, hadmérnök, tábornok, vállalkozó főnemes, országgyűlési követ.
Báró Vay Miklós (1756–1824), a sárospataki kollégium után a bécsi hadmérnöki akadémián tanult. Bécsben szabadkőműves páholytag. Császári tisztként szolgált Magyar- és Csehországban, majd Németalföldön. 1783-ban II. József bárói rangra emelte. 1786–1788-ban tett nyugat-európai tanulmányútja során Angliában megismerkedett Ramsdennel, 1787-ben a Royal Society tagjává választották. Angliai útja után ipari és mezőgazdasági vállalkozásokba kezdett: a gőzgép, fonógép és egy új eketípus használatával is kísérletezett, de legsikeresebb vállalkozása a salétromtársaság volt a napóleoni háborúk idején. A török háborúban tüzér kapitány volt, ekkor a beteg jobb szeme megsérült és el kellett távolítani. 1790-től országgyűlési követ, az ellenzék tagjaként kétszer is tárgyalt Londonban az brit kormánnyal. 1802-től a Berettyó, a Kőrösök, majd a Tisza folyószabályozási királyi biztosa. 1807-ben egy országgyűlési beszéde miatt ideiglenesen megfosztották tábornoki rangjától.
Vay Ábrahám fia, Vay József testvére, Vay Miklós és Lajos apja. Felesége Adelsheim Joanna.
(Szakály Orsolya, Vay Miklós, MAMŰL, 2003-2014, 12, 363‒364.)
Kapcsolattörténet: Báró Vay Miklós (1756-1824) tábornok messzeföldön híres műszaki szakember, jeles ellenzéki politikus. A fiatal jozefinista főúr nyugat-európai tanulmányai során jelentős előmenetelt tanúsít a katonai, műszaki tudományokban, egyik találmányáért az angol Royal Society 1787-ben a tagjai sorába választja. Hazatérve országgyűlési követté választják, egyik 1807-es beszéde nyomán óriási politikai botrány kerekedik (ld. Kosáry, 1980, 636–637. l., valamint Poór, 1988, 154–159. l.). A debreceni salétromfőzés fejlesztésére 1799-ben részvénytársaságot szervez (vö. Rácz, 1981, 337., Kovács, 1941). Kazinczy is közeli kapcsolatban áll vele, egyik lányának keresztapjául kéri Vayt, s mindig nagy tisztelettel szól feleségéről is. A Pályám emlékezetében hosszan ír róla, s gondolatait azzal zárja: „Nemesb gondolkozású, nemesb érzésű halandó kevés volt. Nem foghatá meg, mint lehet rútat tenni.” (KazMűv. I. 403–407. l.)
Csokonainak báró Vay Miklóshoz fűződő kapcsolatáról az 1803. május 28-i levél* és egy vers (Tisztelő versezet) ad hírt. Ez utóbbihoz a CsAV.-ben a következő jegyzetet fűzte a költő: „Cs. K. Ingeniur Kapitány, és Kamerárius Mélt. Vajai Báró Vay Miklós Ő Nagyságához, midőn Neve napján a’ Debretzenbe érkezett Szathmári Nemes Sereget ’s annak Vezérét Gróf Károly Jó’sef Ő Nagyságát elfogadta volna 1801 eszt. December’ 10-dik napj.” A levél és a vers tartalma intenzívebb kapcsolatot sejtet, mint amilyenre a kevés számú dokumentum alapján gyanakodhatunk. Annyit tudunk még, hogy Csokonainak közeli barátai közé tartozott az a Kiss Imre, aki a debreceni salétromfőzés közvetlen felügyelője volt.

(Debreczeni Attila jegyzete: CsLev., 818.)