Báró Vay Miklós (1802–1894): kancellár, főrendiházi elnök, koronaőr. 1825-től Zemplén vármegye aljegyzője, 1827-től alispánja, 1830-ban országgyűlési követe. 1831-ben a koleralázadás idején kormánybiztos. 1831-től Borsod vármegye főispáni helytartója, később főispánja. 1840-től a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka. 1841-től szeptemvir, 1844-től koronaőr, 1845-től helytartótanácsos. 1848 szeptemberében miniszterelnöknek javasolták, de visszavonult a közélettől. A szabadságharc bukása után halálra ítélték, amit az uralkodó 4 évi várfogságra változtatott, amiből 8 hónapot le is töltött. 1860–61-ben udvari kancellár, a kiegyezés után ismét koronaőr, majd a főrendiház elnöke, titkos tanácsos, a református konvent elnöke. Vay Miklós fia. Felesége: Geymüller Katalin. Fiuk: Miklós és Heinrich János László