XXII.
ELMÉLKEDÉSEK A’ MAGYAR KORONÁRÓL.
I-ső Elmélkedés.1
Ezt a’ Magyar Koronáról való első Elmélkedést leg-elősször a’ Hadi Történeteknek Bétsi Íróji hírdették-ki az el-múlt 1790-dik esztendőben, Juniusnak 25-dik napján; de hijánosan, és meg-tsonkáva;*
Em.: meg-tsonkázva
az-utánn a’ következett Hólnapban a’ Bétsi Magyar Kurír-is XXII-dik Levelében maga’ valóságában szóról szóra Olvasójival közlötte; a’ mellynek alkalmatosságával Tisztel. Piárista H o r á n y i Elek, és Professor K a t o n a István Urak, a’ Magyar Koronáról Deák nyelven némelly Könyvetskéket írtanak; amaz illy titulus alatt: De Sacra Hungariae Corona Commentarius. Pest. 1790. in. 8. plag.*
Em.: pag.
24. Ez pedig Dissertatio Critica de Sacra Regni Hungariae Corona. Budae 1790. in 8. plag.*
Em.: pag.
4. Ezeket követték osztán a’ mostan-folyó 1791-dik Esztendőben a’ más Két Elmélkedések, mellyek a’ Bétsi Magyar Kurírnak 30, 31, és 36-dik Leveleiben olvastatnak, leg-közelebb pedig mostanában némelly Tudósoktól Német Nyelvre is által-fordíttatván, elősször a’ Pesti der neue Kurier von Ungarn, az-utánn ebből a’ Bétsi Auszug aus allen Europäischen Zeitungen nevezetű Újságokban Mind Szent’ Havának közbülső napjaiban részenként közönségesekké tétettenek.
 JÓL-LEHET az egész Magyar Nemzet eleitől fogva meg-betsűlhetetlen nagy kíntse gyanánt tartotta mindenkor, ’s tartya és tiszteli mái nap-is a’ maga Királyi Koronáját; mind-azon-által senki ez óráiglan nem találtatott sem az Idegen-Országbéliek, sem a’ Hazafiak közűl, a’ kik annak mesterséges egybe-szerkeztetését, régi alkotvánnyát, a’ rajta-szemlélhető minden ábrázolásokkal, képekkel, minden Görög és Deák nevezetekkel eggyütt, vólta-képpen, renddel, írásban nékünk által-adta vólna: ámbár olly sok külső, ’s belső Országi Fejedelmek’ kezeiken fordúlt-meg; ámbár olly sok belső és külső ország tudós Férjfiak vóltak szemlélőji, visgálóji, és gond-viselőji. Talán az vólt arról-való hallgatásoknak oka, hogy Görögűl nem tudtak. T. nagy-érd. P é t z e l i József Uram a’ minapában a’ Magyar Korona’ rövid Históriájának Tóldalékjában, a’ Koronán-lévő nevezetekből egynehányat elő-hozott ugyan; de olly hijános az a’ Budáról ő-hozzá fel-kűldött tudósíttás, hogy azonn el-igazodni nem lehet. Sőt, ha az most minden meg-jobbíttás nélkűl helyben-hagyattatnék, talán holmi újjabb tzivódásokra, és villongásokra alkalmatosságot szolgáltathatna tudós Hazánk’-fijainak jövendőben. Ennek el-távoztatása végett, a’ mint nékünk értésünkre adta eggy értelmes, tudós, egyszer-’s-mind szemes akkori visgálója a’ Koronának, midőn ez nem régiben a’ népnek szemlélésére Buda’ Várában ki-tétetett vólna: íme, ide le-írom, de könnyebbségnek okáért tsak apróbb Görög betűkkel, mind azokat a’ Görög nevezeteket, mellyek a’ Koronának alsóbb karimás körűletén renddel körös-körűl Görög nagy betűkkel olvastatnak. Balról el-kezdvén, a’ Jézus Krisztus’ képe és neve utánn, így következnek sorban egymás utánn mind végig az ígék: ὁ Μιχαὴλ αρχάγγελος. ὁ Κοσμας. ὁ Δαμιὰνος. Κονσταντινος Βαςιλέυς Ρομαιῶν ὁ πορϕυρογεννητος. Μιχαὴλ πιστος Βαςιλέυς Ρομαιῶν Δουκας. Γεοβιζα δεσπότης πιστος Κράλης τὴς τουρχίας. ὁ Γεόργιος. ὁ Δημήτριος. ὁ Γαβριὴλ αρχάγγελος.
 Ha már ezek a’ Görög nevezetek gondolóra vétetnek; nyilván ki-tetszik, hogy a’ mí Magyar Koronánk’ alsóbb része, a’ mellyenn azok olvastatnak, bizonyosan a’ Görög Birodalomban készíttetett; mind azért, hogy a’ fellyebb-említtett Angyalokat és Szenteket a’ Napkeleti Görög Ekklésia különösen tisztelte; mind azért, hogy tsupán tsak Görög, és nem Napnyúgotti Császároknak képeik vagynak azonn, azoknak Görög neveikkel eggyütt, Görög betűkkel elő-adatva, úgy-mint elősször Michael Ducas Görög Császárnak, az idősb Constantinus Ducas Fijának képe és neve, a’ ki Eudoxia nevű Annyának, és Diogenes Romanus Mostoha Attyának utánna, a’ Tizen-eggyedik Száznak vége felé; az az, 1071-diktől fogva az 1078-dikig, és így Szent István Királynak halála utánn sokkal is későbben viselte a’ Görög Császárságot; és másodszor az Ifjú Constantinus Ducas Prophyrogenitusnak,*
Em.: Porphyrogenitusnak
a’ mostan-említtett Ducas Mihály’ Fijának képe, nevével eggyütt, kit az Attya még kisded korában Imperatorrá tett; Botaniates pedig, és Alexius Comnenus, Görög Császárok-is rendes Imperatornak lenni meg-ismértek: mellyre-nézve, hogy’ és mi módon lehetne gondolni tehát, hogy Sz. István ezzel a’ Koronával koronáztathatott vólna meg? Ez a’ Dukás Mihály nevű Görög Császár, uralkodása közben számos ellenségektől meg-támadtatván, a’ Historikusoknak tanú-bizonyságok szerént, követeket kűldött II-dik Geiza Királyhoz, I-ső Béla Király’ Fijához, hogy lenne néki Frígyesse, Szerviának Mihály nevű Fejedelme és több más nevezetes ellenségei ellen. Könnyen-hihető dolog, hogy a’ Magyar Koronának alsó körűletin Geiza’ neve-is talán ez’-okáért olvastathatik: mert ugyan-is a’ Geobíza, avagy Geovíza nevezeten nem más értetődhetik Geizánál, ki a’ régi Historikusoknál most Zeychának, majd Gieisának, az-után Guetzkának, és számtalan sok egyéb nevezetekkel szokott imitt ’s amott az Íróknál, neveztetni. Hogy pedig ez a’ Koronán-lévő Geovitze Krales tes Turkiásnak mondatik, az az, Turcia’ Királlyának, azt éppen nem lehet idegen dolognak vélni: mert a’ mint K o l l á r és S c h w a r t z két tudós Hazánk’-fijai ellene-mondhatatlanúl meg-mutogatták a’ régi Historiákból, hogy a’ Hunnus-Magyarokat a’ Görög Írók Turkusoknak hítták; sőt C e d r e n u s ugyan-ezen időben, a’ tizen-eggyedik Százban, éltt Görög Historikus, a’ Magyar Királyt tulajdon-képpen ezen szókkal Krales tes Turkiás nevezi, Historiájának II-dik Könyvében.
 A’ mi pedig a’ Koronánknak felsőbb részén lévő nevezeteket illeti, a’ mellyekkel az Apostoloknak, és más Szenteknek ki-ábrázoltatott képei adattatnak-elő; nem Görögűl, sem Görög betűkkel, hanem Deákúl, és a’ Gothusoktól-vett Deák betűkkel írattatnak-le mind eggyig.
 De vallyon mi okát lehetne e’ nagy külömbségnek gondolni, hogy a’ Sz. Koronának alsóbb részén Görög, a’ felsőbb részén pedig Deák írások szemléltetnek? Vallyon nem lehetne-e bátran úgy vélekedni, hogy az az alsóbb része a’ Görög Birodalomban készíttetett vólna, a’ mint a’ rajta-lévő munka-is alkalmasint bizonyíttya; és hogy elősször tsak koszorú-formára készíttetett, ki-nyíltt, tetétlen, és körös-körűl mint-egy meg-tsipkézett aperta et radiato-turrita Corona lett vólna, olly formán, mint láttyuk a’ régi Császárokat azoknak régen-vertt penzeiken meg-koronáztattaknak lenni; avagy közelebbről, a’ mint Sz. László Királynak, fellyebb-említtett Második Geyza’ Testvérjének képét, a’ Mátyás Király’ némelly arannyain tsak ki-nyíltt aperta liliacea koronával meg-koronáztatva szemléllyük: idő-múlva osztán a’ tizen-eggyedik Száznak vége felé (vagy pedig mikor az-utánn, nem tudatik,) midőn a’ Napnyúgotti Birodalomban-élőknek kezekbe akadott vólna, azt fellyűl kerekdeden szép mesterséggel bé-borították, avagy-is bé-tetézték vólna, hogy lenne abból, a’ mint közönségesen szokták híni, egy clausa et tecta Corona, fel-ékesítvén azt bővebben-is a’ fellyebb-meg-írtt Szenteknek képeivel, a’ magok’ nyelveken-való Deákúl írtt Deák nevezetekkel.
 Ezen itt egyedűl tsak azért említtetnek öszveséggel, hogy ennek a’ mí drága szentséges Koronánknak közelebbről-leendő szoros meg-visgálására Hazánk-’fijai fel-serkentessenek; és ha mi bizonyosabb dolgokat azon-közben, minden részre való hajlás nélkűl az igazságnak szeretetétől vezéreltetvén, mindnyájunk’ számára fel-találhatnának; úgy vége szakadna minden haszontalan tzivódásoknak, mellyek ennek eredete, készíttése, mikor, kitől, kinek, és ki által közinkbe lett kűldettetése iránt még mind e’ mái napig-is közöttünk fenn-forognak. – Debretzenben. Szent-János’ Hav. 15-dik napj. 1790-ikben.
II-dik Elmélkedés.2
Ezt a’ II-dik Elmélkedést a’ Budai Deák Újságoknak érd. Íróji Deák nyelvre-is által-fordítván, Aprilisnek tizen-kettődik napján közönségesé*
Em.: közönségessé
tették némelly tudós jegyzésekkel eggyütt, mellyekben kétségbe hozták Ducás Mihály Imperatornak a’ tisztességes Tudományokban-való szép tehetségét, ez okból, hogy arról Zonaras, Bryennius, Curopalates hallgatnak. Mí pedig hallyuk-meg, ellenben, mit mond felőlle azon eggy-időben vele-éltt Anna Comnena, Alexiássának V-dik Könyvében. A’ Görög ígéket Deákra fordítván, így folynak: Erant enim Litterarum, et eruditarum Artium studiosissimi Ducae, cum omnes, tum Fratres Imperatoris, et Augustus ipse Michaël. Ugyan-ott azt írja, hogy az egy-más köztt vetélkedő akkori Filozofusokat nagy maga’ gyönyörködtetésével hallgatta; a’ tisztességes minden-féle Tudományokra taníttó bőlts Mesterét Psellus Mihályt nagy betsben tartotta; a’ kiről azon Író ezt beszélli: Fuit is homo late inclytus, indolis praestantia, et velocitate mentis diuinitus adiutae in eminentissimum sapientiae atque eruditionis omnis apicem euectus, quippe qui ad Graecorum litteras atque artes omnes, quas perfecte norat, etiam Chaldaeorum disciplinas adiunxerat, famamque meruerat Doctissimi omnium, qui tune erant. Illyetén tudományokra taníttatván Ducás, Psellus által a’ minden-napi társalkodás közben, méltán írhatta felőle Morer dans le Grand Dictionnaire Historique: Michel VII. Empereur, surnomme Parapinace, fils de Constantin Ducas, aimait les sciences, et surtout la Philosophie, les Mathematiques, et la Poësie; a’ mit-is nyilván Ducás nevezetű Byzantinus Görög Írótól vett, a’ ki Historiájának V-dik Könyvében, Görögből Deákra fordítván az ígéket, így szóll: Michaël Ducas eruditus erat, et scientiarum, liberaliumque artium peritissimus, Medicae artis non ignarus, inque prosapia Ducarum veluti catenac annulus aurens splendebat.
NÓGRÁD-Vármegyei valamelly tudós Hazánk’-fija, a’ Magyar Koronának eredetéről, ismét különös eggy új vélekedést közlött velünk, a’ mostan-folyó esztendőnek (1791.) eleinn a’ Bétsi Magyar Kurír II-dik Levelének 22-dik lapján. De azt-is, mint a’ többit, méltán tsak bizonytalan vélekedésnek lehet tartani; ’s nem-is lehet eggy-általlyában külömben szóllani; mert valakik a’ Magyar Koronának eredetéről, készíttetéséről, és Hazánkba-lett bé-hozattatásának idejéről e’ mái napiglan írtanak (írtanak pedig számosan;) mind azoknak írásaik tsupa kétséges vélekedéseken fundáltatnak. Jer azért, kérdezzük-meg magát a’ mí szentséges Koronánkat; és hallyuk-meg, mit mond ő maga, önnön maga felől! Ő maga világosan mint-eggy újjal mutattya a’ maga’ alsó abrontsos kerűletin hátúlról Michael Ducas emlékezetes néhai Görög Császárnak valóságos képét; ott vagyon ezen Ducas Mihály Császárnak neve-is, magyarázás-képpen, olvasható öreg Görög betűkkel le-írva; a’ ki 1071-diktől fogva 1078-dik esztendőig viselte a’ Nap-keleti Birodalomban a’ Császárságot. Akkor Nicephorus Botaniates a’ Császárságból le-vetkeztette őtet, és neveletlen, de már Császárságra fel-kentt fijával Constantinus Ducas Prophyrogenitussal,*
Em.: Porphyrogenitussal
klastromba kűldötte. A’ Császárságtól meg-fosztatott Ducas Mihály az-utánn nem sokára ugyan tsak Efésusi Érsekségre emeltetett vólt;3
Hogy Ducás Imperator, szerentsétlensége utánn, Efézusi Érsekségre emeltetett vólna, a’ Jegyzéseket-Író a’ fellyebb-említtett okból tagadgya. Tsak az eggy Anna Comnenát említtem: Ez Alexiássának I-ső Könyvében így szóll: Michaël Ducas throno excussus est, et pro principali fascia coronaque talarem, et epomidem Archiepiscopalem induit. Továbbá ugyan-ott ismét ekképpen: Michaël imperio exauctoratus a’*
Em.: a
Botaniate in ipsum rebellante, a quo et adactus est monachi primum professionem ac vestem, postea vero Archiepiscopalem talarem ac cidarim induere.
Fiját pedig, az Ifjú Constantinust, mind Nicephorus, ki Ducas Mihály Császárnét Máriát, még Férje’ élétében*
Em.: életében
feleségűl el-vette; mind az utánna következett Alexius Comnenus, Császárok, a’ magok’ udvaraikban magok mellett Császári módra nevelték; mivel-hogy, a’ mint mondánk, már őtet az Attya még a’ maga’ szerentsétlensége előtt Imperatornak ki-kiáltatta; sőt Alexius Comnenus, e’ nagy-reménységű Ifjú Constantinust a’ maga’ Leányának, ama’ híres, nevezetes, és tudós Anna Comnenának házas társúl el-is-jegyzette, olly véggel, hogy ő-utánna ezek uralkodnának; de míg az meg-lett vólna, az Ifjú Constantinus Ducas Prophyrogenitus*
Em.: Porphyrogenitus
Imperator,
az ütközeten vitézi módra el-esett.
 Vóltanak ugyan ezen Ducas Mihályon kivűl még több, ’s szám szerént hét, Mihály nevezetű Görög Császárok-is. Minden további szó-szaporíttás nélkűl azoknak neveiket tsak két vagy három szóval említtem, úgy-mint: 1) Michael Curopalatos; 2) Michael Balbus Traullus, az Attya; 3) Michael Traullus, a’ Fija; 4) Michael Paphlago; 5) Michael Calaphates; 6) Michael Stratiotes; 7) Michael Palaeologus. De mind ezek közűl egy sem vólt tellyességgel, a’ ki ama’ Konstántzinápolyban hajdan szépen virágzott Ducások’ nemzetségéből származott vólna, az egy Ducas Mihály Görög Császáron kivűl, a’ kinek ki-ábrázoltatott valóságos képe, nevével eggyütt, a’ mí Koronánkon nyilván találtatik. Sőt ezen Császáron kivűl, még más alatsonabb-rendű Ducas Mihály nevű Fő-emberről sints sohol a’ Historikusoknál még tsak emlékezet-is; ki-kötvén mind-azon-által hármat, kiknek ketteiről*
Em.: tetteiről
emlékezik Du Fresne a’ Ducasok’ nemzetségének lajstromában, hogy tsak köz Hadi-Vezérek vóltanak; a’ harmadikat pedig ama’ Ducás nevezetű Görög Historikus, munkájának V-dik Könyvében, a’ maga’ Nagy-Attyának mondgya lenni; és azt írja felőlle, hogy Contacuzenus János Császár’ idejében, mint-eggy 1350-dik’ táján, a’ Konstántzinápolyi veszedelemből meg-szabadúlván, Efezusba vonta magát, és mint egy Fő-ember, ott tőltötte életét magánosságban.
 Továbbá vóltanak nem külömben egy-nehányan, kik a’ Ducások’ Familiájából Görög Császárságra emeltettek; ezek közűl leg-elősször is 1) Constantinus Ducas, Andronikusnak Fija, lett’ 1059-dikben Görög Császárrá; az-utánn ennek a’ fija 2) a’ mí Ducas Mihályunk, Eudocia édes annyának, és Romanus Diogenes mostoha attyának utánna 1071-dikben kezdette az uralkodást, melly tartott hét esztendőkig; mert 1078-dikban méltóságától meg-fosztatott. 3) Constantinus Ducas, I-ső Constantinus Ducásnak második-szülött fija; ezt-is Nicephorus Botaniates Császár kevés idő múlva Császárságából ki-forgatta. 4) Harmadik Constantinus Ducás Porphyrogenitust az attya Ducás Mihály még kisded korában már Császárságba helyheztette; a’ klastromból ki-hozatván Nicephorus, az utánn Alexius Comnenus Császárok-is, Imperatornak lenni meg-ismérték, és a’-szerént nevelték; sőt, a’ mint fellyebb-is említtők, Anna Comnenak házas-társúl el-is-jegyeztetett vólt, az attyának Comnenusnak akarattyából. 5) Alexius Ducas Murtzuphlus 1204. 6) Joannes Ducas Vatatzes 1222. Ezek-is a’ többek utánn Görög Császárságot értenek: ezekenn kivűl soha többen Császárok nem-is vóltanak. A’ Ducás Császároknak ezen-elő-adott lajstromából nyilván által lehet látni, hogy tsak eggyetlen egy Ducas Mihály Görög Császár vólt, a’ kinek képe és tulajdon neve a’ Magyar Koronán szemléltetik, ’s olvastatik.
 Ezek szerént így lévén a’ dolog: Jer, állapodgyunk-meg már itt egy kevessé; és, ha lehetséges, tegyük-le a’ bennünk régen meg-rögzött hibás vélekedéseket, praeiudiciumokat; íme azonn-túl Sz. Koronánk’ készíttetésének ideje’ táját bizonyosan ki-tanúlhattyuk. Ellene-mondhatatlan és szembe-tünő igazság ez: hogy Ducás Mihály Görög Császárnak, a’ kinél több ezenn a’ néven soha e’ világon nem vólt, mind képe, mind neve a’ Koronánkon szintén azon módon rajta vagyon; valamint a’ Krisztusnak, Ark-angyaloknak, és több Szenteknek díszes képeik, és nevezeteik. Ha-ki ezt tagadni merné, az a’ Koronának magának ellene mondana, és azt nyilván meg-hazudtolná. Azért, ha (a’ mint fellyebb meg-mondók) Ducas Mihály Görög Császár, az esztendők’ számlálásának rendi szerént 1071-diktől fogva, 1078-dikig uralkodott a’ Görög Birodalomban: mi módon eshetett vólna meg tehát az, hogy akár VII-dik Benedek; akár a’ közönségesebb vélekedés szerént, II-dik Sylvester Pápa kűldőtte vólna ezt a’ Koronát a’ Magyarok’ számára? és Sz. István Királyunk-is mi-képpen koronáztathatott vólna meg tulajdon ezzel a’ Koronával? holott az elősször-említtett Sz. Atya 975-dik esztendőben, II-dik Sylvester pedig 999-dikben ült-bé a’ Sz. Péter’ székibe; holott Sz. István Király-is, a’ mindgyárt-következett 1000-dik esztendőben meg-koronáztatottnak lenni mondatik; az 1038-dikban pedig meg-hólttnak-is íratik? – Ha pedig a’ régen bé-szívott vélekedésünk mellett továbbra-is állhatatosan meg-maradni találnánk, hogy ezt a’ Koronát kűldötte vólna nékünk akár VII-dik Benedek, akár II-dik Sylvester Pápa, és hogy Sz. István-is tulajdon ezzel koronáztatott vólna meg; mitsoda – nem mondom emberi, de angyali ész, láthatta vólna előre által, hogy (leg-alább szóllván) közel nyóltzvan esztendőknek el-forgása utánn fog jövendőben valamelly Ducas Mihály nevű Császár a’ Nap-keleten, Magyar Országban pedig eggy Geiza nevezetű Király uralkodni, a’ kiknek képei, és ábrázattyai, azok’ neveinek fel-jegyzésével eggyütt, valamelly titkos okokra nézve, a’ Koronának körűletire a’ több Szentekkel eggyütt, módosan, egy formán, el-fel-helyheztessenek, hogy azok ott szemléltessenek, és olvastassanak?
 Az-is még továbbá méltán kérdésbe jöhet itt másodszor: mellyik Constantinus Porphyrogenitus Görög Császárnak képe, és neve vagyon a’ mí Koronánkon? ha vallyon ama’ tudós Császár Constantinus Porphyrogenitus, Leo Sapiens Görög Császár’ Fijának-e, a’ ki 912-dikben kezdett Konstántzinápolyban uralkodni? vagy pedig Constantinus Ducas Porphyrogenitus Imperatornak, a’ mí Ducás Mihályunk’ Fijának képe-e? Mint-hogy még eddig e’ dolog méllységes homályban fekszik; néműnémű tetszető vélekedésből azt gyanítom, hogy nem annyira az elősször-említtett Constantinus Porphyrogenitusnak (mert így nyóltzvan esztendőknek el-forgása alatt, formán, imitt-amott hol koválygott vólna ez a’ Korona, míg tsak, a’ közönségesebb vélekedés szerént, Sylvester Pápának kezébe akadhatott vólna) hanem inkább az Ifjú Constantinus Porphyrogenitusnak, Ducás Mihály’ fijának képe az;4
Porphyrogenitusoknak azok a’ Konstántzinápolyi Imperatorok’ magzati neveztettek, kik a’ Császári udvarban a’ szülésre-rendeltetett Porphyr nevezetű palotában jöttenek e’ Világra; avagy, hogy születésekkor mindgyárt leg-elősször-is Porphyrba, az az, bársonyba takartattak. Nagy Constantin Császártól fogva vóltanak szám-szerént többen tizen-ötnél Constantinus nevezetű Imperatorok; de hogy kettőnél többen kivált-képpen-való módon, per excellentiam, vezeték nevekre nézve Porphyrogenitusoknak hívattattak vólna rend szerént, közönségesen, sohol, sem a’ Numismatikusoknál, sem a’ Historikusoknál, nem olvassuk: első vólt Constantinus, Leo Sapiensnek fija, ki a’ X-dik Száznak eleinn uralkodott, és kezünkben-forgó tudós munkákat írt; második a’ mí Ducás Mihályunknak fija, ifjú Constantinus Ducas Porphyrogenitus Imperator. A’ többek között Morer-is a’ Constantinus Imperatorok’ leírásában,és Vaillant a’ Római Imperatorok’ le-rajzoltt képeinek elő-számlálásában tsak e’ két Constantinust mondgyák Porphyrogenitusoknak lenni; sőt Anna Comnena-is, III-dik Könyvében, Ducás Mihály’ fiját Constantinust, nem pedig a’ testvér öttsét ugyan Constantinust, mint a’ Jegyzéseknek Írója gondolta, szokta vezeték-nevéről Porphyrogenitusnak nevezni.
mint-hogy a’ fellyebb-említtett ígék szerént ezen Császárnak ideje’ táján készíttetett a’ Korona; ugyan-is e’ nagy-reménységű Ifjú Constantinus Porphyrogenitusnak három nevezetes Császárok lévén különös nevelő mesterei, és pártfogóji: tudni-illik, Ducás Mihály az attya, a’ ki már őtet még kitsiny gyermek korában Császárrá koronáztatta; Nicephorus Botaniates, és Alexius Comnenus Császárok, a’ magok’ udvaraikban Császári módra nevelték, fiatal korában a’ hadi mesterségre taníttatták; sőt az utólszor-említtett Császár a’ maga’ leányának Anna Comnenának el-is-mátkásította. Ha ezek közűl valamellyik, kivált ha az édes attya Ducás Mihály eszközölhette e’ Koronának tsináltatását, mint-hogy mind a’ képe, mind a’ neve-is rajta vagyon; könnyen reá férkezhetett az Ifjú Constantinus Porphyrogenitus Ducásnak-is mind képe, mind nevezete; annyival-is inkább, hogy Mária az édes annya, még első férjének életében, Nicephorusnak feleségévé lévén, nagyra-született magzattyához vonszó indúlattyából e’ tekéntetben-is mint nem tselekedhetett?
 Ebbéli gyanúságunkat az-is nem kevéssé gyámolítthattya, hogy a’ Ducás Császároknak idejéig az eggy üdvözíttő Jézus Krisztusnak képén kivűl semmi-némű más Szenteknek képei nem verettettek vólt a’ Görög Császároknak pénzeikre Zimisces Jánosén kivűl. Romanus Diogenes, és ennek mostoha Fija, Ducás Mihály, vóltanak az elsők, kik pénzeikenn a’ Krisztus’ képéhez a’ Sz. Szűznek képét-is a’ más óldalon hozzá-adták olly formán, hogy látszható természeti egész állására nézve, talponn állva, a’ Sz. Szűz a’ Császárokat bé-fedezett keresztes Koronával meg-koronázni szemléltessék. Ducás Mihály ezen tselekedetével, hogy a’ Krisztus’ képéhez hozzá-adta a’ Sz. Szűz’ képét-is, nyilván ki-mutatta, hogy a’ Historikusok’ tudósíttások szerént nem tsak nagy Philosophus, nagy Mathematicus, és Poeta, hanem különös nagy ájtatosságú Theologus ember-is vólt még Érseksége előtt. Ennél-fogva kezdettek osztán némelly következendő Császárok a’ magok’ pénzeikre több más Szenteknek képeit-is verettetni, a’ mint ezt Alexius Comnénus’ Fijának Jánosnak, és Emmanuel Comnenusnak példájokban világosan láthatni; ezek verették Constantinus Ducás utánn leg-elősször-is a’ Koronánkon-lévő Sz. György Vitéznek képét pénzeikre. Ezt követte nem sokára Alexius Angelus-is, a’ ki már semmit nem gondolván sem a’ Jézusnak, sem a’ Sz. Szűznek képével, tsupán tsak Sz. György’ képét, és nevét üttette a’ pénzére; mint-hogy a’ Ducások’ ideje’ táján kezdett leg-inkább a’ Szenteknek segíttségűl-való-hívása a’ Görög Anya-Szent Egyházban lábra állani; melly szerént nem hogy Első Constantinus Porphyrogenitus, de még a’ több Császárok-is többnyire, kik a’ Ducásokig éltenek, más-képpen még gondolni sem tudtanak meg-határozás-képpen, hanem a’ mint Leo Isauriusnak pénze mutattya; mellynek eggyik lapjára ezen Görög Imperator a’ Jézus Krisztusnak ábrázattyát üttetvén, körűlötte illyen fellyűl-való-írást tétetett: TIBI SOLI REX REGNANTIUM. Ezen okból származhatott az-is, hogy Cosmas és Damianus, két Atyafi Mártírok-is a’ Koronánkon helyet találtanak; mert Ducás Mihály Császár a’ több tisztességes Tudományokon kivűl az Orvosi Tudományban-is jártas-kőltös lévén, azoknak képei és nevei a’ Koronára fel-szerkeztettenek, mint a’ kik az Orvosló Doktorok’ és Patikások’ védelmező Pátronusinak közönségesen tartatnak.
 Illyetén Orvosi mesterséghez vonszó indúlatból származhatott az-is, hogy mind Szent György, mind Sz. Demeter-is Koronánknak óldalára helyheztettek: ugyan-is Szent György több jeles tselekedetei között, még a’ nyavalyákat-is tsudálatosan meg-orvosolni tartatott a’ régi Görögöknél, el-annyira, hogy még tsak a’ le-festett képe-is sok külömb-féle betegségek, kivált dög-halál ellen való védelmező paizsnak, Antidotumnak, lenni gondoltatott. Nem külömben Sz. Demeter Mártírról-is abban az időben olly hiszemben vólt a’ Görög Anya Szent Egyház, hogy a’ melly nyavalyások Thesszaloniba bútsúra mentenek, és ott az ő meg-hóltt testéből ki-szívárogni szokott zsírjával meg-kenődtenek, nyavalyájikból ki-gyógyúlnának.
 Mint-hogy a’ Koronán lévő Geobitza nevezetű Turciának, az az, Magyar-Országnak Királlyán, a’ köz vélekedés szerént, Geiza Magyar Király értetődik, az a’ kérdés fordúl már itt elő: ha Geizát, István’ attyát-e? vagy pedig Béla’ fiját Szent László testvérjét, kellessék azonn érteni? de ha az esztendőket az esztendőkkel szoros visgálódásunk utánn egybe-vettyük, nyilván az utólb említtett Geízának képe és neve vagyon a’ Koronánkon; mert ő élt éppen azon eggy időben Ducás Mihály Görög Császárral: ugyan-is 1034-dikben születtetvén, 1077-dikben hólt-meg. Meg-értvén tudni-illik a’ Császár sok jeles és vitéz tselekedeteit, erős szövetséget kötött Geizával, midőn ez Salamon Királlyal sokáig vetélkednék a’ Királyság felett, és Salamon, a’ Görög Birodalmat-is vakmerő-képpen pusztíttaná. Nicephorus Botaniates azért, a’ ki elsőben Ducás Mihálynak Fő Hadi-Vezére váólt, az-utnn*
Em.: vólt, az-utánn
Imperátorságra-is lépett, Salamon’ roppantt táborát meg-futamtatta; sőt kitsinyben múlt-el, hogy magát-is Salamont el nem fogta. Nicephorus azonban, Curopalates’ tanú-bizonysága szerént, a’ nénnyének leányát Synadenét-is Geiza Királyunkkal öszve-házasította.
 Utóllyára még az-is a’ mí fel-tételünknek erősíttésére tartozik, hogy a’ minémű-készűletű Koronákkal, a’ Ducás Császárok ideje’ táján, szoktanak vólt a’ Görög Császárok meg-koronáztatni, és, nevezetes ünnepi napokonn a’ község’ előtt meg-jelenvén, fejeket ékesítteni; mind formájára, mind külső ékességére nézve ollyaténoknak írja-le azokat Anna Comnena, Alexiassának III-dik Könyvében, ki az említtett Imperatoroknak Koronájit nem tsak szemeivel szemlélte, hanem, maga-is koronáztatott fő lévén, tulajdon kezeivel-is hajdanában illette: mint-ha talán a’ közelebb el-múltt esztendőben a’ Budai Várban ki-tétettetett Magyar-Ország’ Koronáját ő-is éppen szemlélte vólna.5
A’ Konstántzinápolyi Imperatorok’ Koronáját a’ másod’ és harmad’ rendbéli Uralkodóknak Koronájoktól meg-külömböztetve így írja-le Comnena, III-dik Könyvében: Imperatorum diadema instar hemisphaerii undique concavi ac clausi omni aeque ex parte caput amplectebatu; margaritis et ceteri generis gemmis partim subsidentibus, et quasi operi intextis, partim exstantibus ac foras pendulis speciosissime arnatum. Nam utrinque ad tempora ex margaritis ac gemmis pluribus compacta monilia pendebant, verberabantque genas. At Sebastocratorum, et Caesarum coronae cinctum habebant solum sparsione margaritarum per interualla distinctum sine ullo imminentis superne cauitatis orbe: ambae hac quoad sumptuositatem magnificentiamque sane plurimum Augustali diademati concedebant. De már egyszer-s mind Comnena’ írásából itt azt-is szükséges-képpen tudnunk kell, hogy a’ Ducasoknak idejekkor az Imperatoroknak Koronájok más állapotban vólt; mert ugyan-is, midőn az-utánn Alexius Comnenus 1081-dikben Imperatorrá tétetett vólna, és azonban mind Nicephorus Melissenus, mind Isacius a’ testvér báttya, egész erővel vágyódnának Imperatorságra: azért, hogy Alexius miattok békességben uralkodhatnék, tehát, új titulusokat gondolván-ki, Isaciust Sebastocrator-nak, az az, Második Uralkodónak, Mellissenust pedig Caesarnak, azaz, Harmadik Uralkodónak, kiáltatta-ki a’ Birodalomban, magának a’ Basileusi, azaz, Imperátori leg-főbb titulust meg-hagyván: és így ezen három Fő-Uralkodóknak kölömböző*
Em.: külömböző
méltóságok szerént a’ Koronájok-is mind formájára, mind ékességeire, mind pedig betsire nézve, egymástól meg-külömböztettenek Ducás Mihály Imperatornak uralkodása utánn.
De ez úttal elég légyen a’ Magyar Koronáról ennyit mondani. – Debretzenben Bőjt’ Elő Hav. 16-dik napj. 1791.
DR. WESZPRÉMI ISTVÁN.
 
 A’ III-dik ’s utólsó Elmélkedés a’ következendő Negyedre marad. Azon Elmélkedésben ime’ kérdés fejtődik-meg: Hová lett tehát Sz. Istvánnak a’ maga’ idejebéli Koronája?
Jegy. a’ KI-ADÓKNAK.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó