III.
EGY HAJÓHOZ.
OH Hajó! ezen új habok a’ tengerbe
Vissza-visznek téged’, ’s döntnek az örvénybe.
Oh, mit akarsz? – Maradgy veszteg a’ partodon;
Ám látod, hogy nem ül senki kormányodon.
Sebesűltt árbotz-fád Afrikus’ szárnyától
Tsikorog, ’s le-zúdúl nem soká magától. –
De vonó-kötél sints, hogy méllyebb vizeken
Keresztűl-verdődhess kétes veszélyeken.
Osztán: vitorláid sintsenek épségben,
’S nem lehet reményed semmi Istenségben. –
Pontus’ erdejéből vett eredetedet,
Hasztalan említted rég’ fényes nevedet.
A’ szemes ’s bőlts Révész, habok’ dagállyára
Ereszkedvén, nem néz tzifra lapáttyára.
Úgy bízzál magadban, hogy Szelek’ tsúfjává
Ne légy, Szerentsének bús áldozattyává! –
Minap únalommal gyötrötted szívemet,
Most gonddal emészted! – Fogadd intésemet:
Kerűld-el e’ tenger’ tündér szigeteit,
Kész halált okozó iszonyú helyeit!

VIRÁG BENEDEK.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó