III.
A’ RÓZSÁHOZ.
OWERBECK’ ÉNEKE UTÁNN.
Szövegforrás MM. 3. 195-196.
 1789 kritikai szöveg
a forrás keletkezése
FAKADJ, piros rózsa,
Fakadj tsendesen;
Kellemes illatod’
Hintsed kedvesen;
Mert arra tartalak,
Hogy másnak adjalak,
De – tudod-e kinek? –
A’ szép Czentzinek! –

Czentzi, kedves gyermek,
Szívemnek fele!
Őt ha el-veszteném
Meg-halnék bele.
Ha más mást kedvellett,
Nékem Czentzi kellett,
Czenczit úgy szeretem;
Mint az életem’.

Teremj, kis fa! teremj
Sokat ’s szépeket:
A’ szép Czentzi nagyon
Szeret títeket.
Czentzi azt szereti,
Ha az őltözeti
Tele van rózsával,
’S rózsa’ szagával.

PROF. SZABÓ LÁSZLÓ.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó