XII.
HORATIUS’ IXdik ÓDÁJA
A’ IIIdik KÖNYVBŐL.2
Ezen verseknek mértéki, amaz esmeretes vershez vagynak szabva: Jam moesta quiesce querela. Eggy szóval minden vers a’ Hexameternek végzéséhez hasonló; mindazonáltal az úgy nevezett Spondaicus versek’ végei sem zárattak innen-ki.
Horatius.
A’ míg kedves vóltam előtted,
’S mig nem tsatlá más idegen kar
Szép nyakadat. Soha semmi Királlyal
Nem kivántam vólna tserélni.

Lydia.
Míg szived lobogott értem tsak,
’S nem vólt Lydia még Chloe tsúfja:
A’ nagy hírű Lydia, sokkal
Mint amaz Ilia nevezetesb vólt.

Horatius.
Már szeretöm most a’ gyönyörü Chloe,
Ö kotát ért, ő citherát vér:
Csak Chloem éllyen; szép éltéért
Nem iszonyodnék menni halálra.

Lydia.
Mink pedig égünk fáklya gyanánt majd;
Én ’s a’ szép Calais köz lánggal:
Kész vagyok érte dupla halálrais,
Tsak menthessem életét azzal.

Horatius.
Hát ha mi Lydia meg békélnénk,
’S viszsza jöhetne régi szerelmünk,
’S fel hagyván Chloen: ismét a’ szép
Lydia birná szívem’ egészlen.

Lydia.
Ő noha mint a’ tsillagok olly szép,
Te pedig, ámbár héjnél könnyebb,
’S a’ tengernél vagy haragossabb;
De véled élnék ’s halnék mégis.

A. J.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó