Ez a’ könyv eggyike a’ leg-olvashatóbb fordításainknak.^** Ki-vévén egynehány idiotismust,^* melly a’ Fordítókra olly igen szokott ragadni, hogy idegenségét magoktól gyakorta nem veszik észre, nem akadunk semmi ollyan homályosságra, mellyet a’ figyelmetesen olvasó gyermek is meg ne érthessen. Illyen az, midőn a’ 8dik óldalonn Detrik azonn való örömébenn, hogy testvérivel eggy alma fa alatt űlvén babot hüvelykelhet, és Atyjának mesélgetését hallgathatja, így kiált-fel: Már ez ugyan felséges! (das ist herrlich) – pag. 17. más emberek halálra dolgoznak, (andre arbeiten sich zu Tod) az az, mások majd meg-szakadnak a’ munkábann. – pag. 20. az érdemes Kapitány (der würdige Hauptmann) az az, a’ jó-szívű, szánakozó. – pag. 136. Kőszöntelek tégedet százszor. (ich grüsse dich hundertmal) A’ Magyar tsak egyszer köszönt; de külömben is ítéletem szerint nints szerentsétlenebbűl fordított óldal az egész könyvbenn, mint a’ 136dik és 137dik, hol a’ Fordító a’ gyermekeknek próbáúl írtt ’s hibákkal – de a’ Nyelvnek geniusához nem alkalmaztatott hibákkal rakott leveleit hozza-elő. – pag. 304. az éjtszakát vigyázással húzzuk-ki – (mit Wachen) az az, ébren tőltsük-el. – pag. 343. méltatlankodó formán, Ez Latinismus, ab indignatione.^* – pag. 361. ki nem nyerhette magától az az, meg nem állhatta, hogy … rá nem vehette magát, hogy.

 Kedvetlenek, sőt néhol szenyvedhetetlenek azok a’ populáris alatsony szóllások, mellyeket – ha gyanakodásom meg nem tsal, és magának a’ Fordítónak itt hinni bátorságos – eggy Barátja, ki a’ nyomtató-sajtó alól ki-jött laplagokat^* nyomtatásbéli hibáiktól tisztogatta, a’ Fordítónak kedve ellen, sőt híre nélkűl is, belé rakott. Illyen az igen sok helyekenn elő-fordúló goromba szándék, goromba tselekedet, goromba szó, nem az inurbanitás,^* hanem az éretlen szándék, meg nem gondolt szó, ’s oktalan tselekedet hellyett. – pag. 25. egy kitsit gondolkodott, az az, eggy kevés ideig, vagy, eggy kevéssé. – pag. 11. eggy tsepp pénzem sints, az az, eggy fillérem, eggy xrom,^* eggy pénzem sints. – pag. 35. ez a’ drága jó Kapitány, – de mindenekfelett pag. 125. a’ drága szép tekenős béka. Szóllhat é ízetlenebbűl akármelly sopánkodáshoz szokott vén-anyó? – pag. 124. parantsolt a’ békának, az az, ha bár kése nem vólt is még is fel-bontogatta a’ békát. – pag. 151. innepe vólt a’ láma gedóknak;^* jó, hogy a’ példabeszéd szerént karátsonyt nem mondott. – pag. 182. füle’ botját se hajtotta rá; az az, nem gondolt véle. – pag. 185. könyvet, papirosat kerekíteni, az az, szerzeni. – pag 187. a’ lámákat (bárányokat) le-sózta, le-gyilkolta, az az, meg-ölte; még pedig nem dühösségből, hanem ételnek. –

 Az illyen populáris szóllásokkal való élést eggy átaljábann illetlennek nem tarthatni; sőt inkább a’ comicus munkákbann, a’ millyen példáúl Prof. Simay Kristófnak a’ Ravaszsága,^* tüzet ád és életet az egész munkának: de ki hallgathatja ezeket a’ Robinzonbann, eggy tanúltt és gyermekeinek elő-menetelénn szorgalmatoskodó Atya’ szájából?

 Hasonló hiba az, a’ 131dik óldalonn, midőn Robinzon minden emberi társaságonn kívűl lakván egynehány esztendők ólta a’ szigetbenn, egykor Anyja után esdeklik, ’s így kiált-fel: szerelmes drága Asszony Anyám! – Esmér é a’ fel-hevűltt, el-ragadtatott phantazia illyen haszontalan piperét? nem így kiált é inkább-fel: édes Anyám! édes jó Anyám! – – A’ 104dik óldalonn eggy hibás festés van: Millyen ditső-módra kotsikázik-elő a’ setétes felhők közzűl a’ fényes villámás. A’ mennyi szó, tsak-nem ugyan annyi hiba! – A’ mennykő tüze, az az, nem a’ villámás, vagy inkább már villámlás, (minthogy ÁSba ki-menő vége, ha szabad úgy szóllani, levődést tészen, nem személységet, a’ mihez a’ kotsikázás metaphorája annál kevesebbé illik), hanem a’ Villám sebessebb, mint-sem hogy lobbanását kotsikázásnak, és tüzesebb, hogy-sem fényesnek lehessen mondani; ellenben a’ felhő, ha kénköves gőzzel viselős, nem setétes, hanem, setét, sőt talám fekete. Igazábban lehetett vólna ezt a’ szép festést így copiálni: szép nézni, melly hirtelen lobban-fel a’ mennykő a’ terhes fellegekenn, ’s mint tsap szikrázva le. A’ hol a’ le-nek éppen utóljára ejtése a’ képzelődéssel szintén láttatja, mint esik a’ menykő.

 Magánn a’ homlok-levelen kedvetlen a’ sok íródott, fordítódott, nyomtatódott. – A’ Magyarra, és Nyomtatódott szűkségtelen. I. H. Kámpe is hibás; mert a’ Magyar a’ kereszt-nevet utánna veti a’ Vezetéknek.

 A’ ki-mutatott fogyatkozásoknál sokkal számosabb az, a’ mi ezt a’ fordítást mind természetes folyásával ’s értelmességével, mind kivált némelly idegen dolgoknak szerentsés el-nevezésével ajánlhatja; pedig Martialis^* szerint ha eggy munkábann van annyi jó, a’ mennyi rossz, már a’ munka javallást érdemel. ¹ Én ugyan kételkedem rajta, hogy az a’ könyv akadhatott vólna é szerentsésebb Fordító kezébe: ellenben szerentsésnek állítom magát is G. Uramat, hogy minekelőtte ’s munkához fogott, még akkorában probálatlan vállaival a’ Horatius javaslása szerint^* számot vetett, ’s valami patheticus Iróhoz nem nyúlt. Most minekutánna a’ Halló bóldog estvéjét^*

Gelei József fordítása (Pozsony, 1788),^* amely Christian Friedrich Sintenis Hallos glücklicher Abend (1783) című művéből készült.

is ki-botsátotta, már bátrabban ’s nagyobbat is merhet. Légyen szabad itten, személyes unszolásaim után, újobban kérnem, hogy mind azt az idejét, mellyet gyengélkedő egéssége miatt tudományos foglalatosságokra fordíthat, szentelje a’ Hazai Nyelvnek, mellynek el-hagyatott sorsa minden el-készűltt ’s jól-született Hazafit, nyugodalmának fel-áldozásával is, nemes védelemre kiált.