Forrás keletkezése

Összefüggések
Ráday lábjegyzetben szól a mű keletkezésének körülményeiről: „Ezen fordíttáso-mat még a’ Nagy Mária Therésia idejében kezdettem, kinek-is nevét most már változtatni véteknek tartottam vólna; noha életében munkaimat, akadályaim miatt el-nem végezhettem.” Hozzáteszi még: „Én elsőben Iffjabb koromban az egész Zrínyi Munkáját Hexameterekre szándékoztam fordíttani” (I. 129.) Egyik levelében pedig úgy nyilatkozik, hogy „akkor foglalatosságim miatt tsak az három első Részt végezhettem el” (KazLev. I. 201.). 1788. július 28-án írott levele mellékleteként küldi az Elől Járó Verseket, a megjelenttől némileg eltérő szöveggel (KazLev. I. 202., összevetés: 563.), valamint a III. részből Mechmet énekét verses kidolgozásban. Ez utóbbi Kazinczy Zrínyi inspirációjára született versének vétele után, annak hatására készült (l. erről részletesen a Boldog bolondoskodás jegyzeteit, II.105.). A prózai átirat közlését először 1789. február 19-i levelében veti fel Ráday: „az harmadik Negyedben ollyan munkátská-mot igyekezem az Uraknak meg küldeni, amelly azon Negyedben, annak nyomtatásbanis két Árkussát, következésképpen tsaknem harmadát el fogja fogni: Egy szóval: lészen az az Gróff Zrinyi Miklós Sziget veszedelme első részének köttetlen Beszédre való fordittása. Az Museumnak több Negyedgyeiben, még több már kész részeitis meg fogom ezen fordittásomnak kűldeni, vagy talám az egész fordittást appródonként belé iktatni. Ezt pedig mind a tulajdon magam neve alatt.” (KazLev. I. 278.) Március 1-jén ezeket fűzi az elmondottakhoz: „Még az el-múlt héten el-küldöttem Regmetz felé az Zrinyi Sziget vára veszedelme első Részének köttetlen beszédre való fordittását, azértis erre való nézve mostan tsak ahoz ragasztott levelemre provocalom magamat; ez edgyet adván még hozzá: hogy én az ő verseit magamébol seholis nem toldottam, sőtt hathatós expressioit mindenütt igyekeztem szórul szóra meg tartani, e’ szerént azért tsak akkor ment egyedűl egy két szótska néhol hozzá, a’ hol azt a’ Numerus, vagyis a’ köttetlen beszédnek harmoniája kivánta.” (KazLev. I. 293.) Kazinczy március 14-én arról számol be, hogy a Zrínyi-kézirat nem jutott a kezéhez e két levéllel együtt (KazLev. I. 303.), mire Ráday március 31-én megerősíti, hogy ő elküldte: „Az Zrinyiből való forditásomat Prosára, Regmetzre azon leánytul küldöttem, a kit talám oda innen Pestről, a’ Német nyelv kedvéért vittenek. Ezt a’ forditásomat, az Museum harmadik Negyedébe szántam magam tulajdon nevének oda való tételével” (KazLev. I. 311–312.). Május 18-án ismét kéri Kazinczyt, hogy adja át Batsányiéknak, ha még nem tette volna meg (KazLev. I. 366.). Ez időközben lehet, hogy megtörtént, mert Batsányi április 11-én azt ígéri Rádaynak, hogy „Nagysád’ Zrinyijét majd magam tisztán le fogom írni typusra, mihelyt időt kaphatok” (BLev. Molnár 90.). Július 4-én is utal erre: „Nagysád Zrínyije leszsz az első szám alatt. Le-akartam írni magam, de mivel úgy-is fogja Nagysád még néhol változtatni, szükségtelennek tartottam” (1789. július 4., BLev. Molnár 206.), július 18-án pedig már a korrektúráról szól és szövegjavításra tesz javaslatot (BLev. Molnár 207–208.).

Szakirodalom
Mezei Márta: A kiadó mandátuma, Debrecen 1998., 97–99., 106–108., 112–113.; Debreczeni Attila: Hagyományszemlélet és felekezetiség az 1780-as, 1790-es évek magyar irodalmában, in Protestáns Szemle, 2000., 152–165.