Forrás keletkezése

Összefüggések
A Magyar Museum 2. számában Ráday Gedeontól négy közlemény jelent meg, a négy közleményben hét vers (a jelen III. sorszám alatt három vers, a VIII. és X. alatt 1-1, a XIII. alatt kettő). Kazinczy és Ráday 1789 elején folytatott levelezésében ezekről mindig együttesen esik szó, ezért itt is összefoglalóan tekintjük át lapba kerülésük történetét. A szerkesztők kérésére Ráday Gedeon 1788 végén elküldött munkáiból 5 ívnyi válogatást a Museumban való közlés céljára. Kazinczy 1789. január 3-án számol be a csomó vételéről, egyúttal mindhármuk sajnálkozását fejezvén ki amiatt, hogy Ráday névtelenül kívánja műveit megjelentetni. Javaslatot tesz a 2. számba iktatandó versekre és kéri, hogy azok névvel vagy legalább B. R. G. monogrammal jelenhessenek meg (KazLev. I. 246–247.).
Ráday 1789. január 20-i levelében arra ígéretet tesz, hogy minden számban megjelenhet egy-egy mű a neve alatt (a többi esetben az általa máskor is használt A. J. monogram alkalmazását kívánja), de a közölni szándékozott műveket illetően változtatásokat akar (megőrizve azonban darab- és sorszámukat). Határozottan elutasítja, hogy Anakreón-fordításai legyenek az első versek, amelyek tőle megjelennek a lapban („én ugyan azt, hogy Anacreonbol darabokat forditottam, nem szégyenlem, ugyanis a’ leg ártatlanabbakat igyekeztem választani; de mégis azt, hogy Anacreonból való fordittásaim mennyenek leg előszszöris belé a’ Gyüjteményben, valósággal szégyenleném, minthogy már illyen idős embertöl akarkiis avagy tsak elöszször másfélét várna”; KazLev. I. 256.). A fabulákat pedig azért veszi ki a számból, mert javítani, pótolni akar a szövegben („Az mesékröl való gondolataimatis azolta bővebben ki-munkálkodtam, és igy szeretném, ha az szerént, nyomtatódhatna ki, ha pedig ez az bőveb le irás az mostani Negyedet igen szaporittaná, az helyettis, ugyan azon numerus alatt inkább más munkátskámat fogom a’ Gyüjteménybe adni Az mostani Negyedben az fog be menni nevem alatt, mellyet most sub No. XIII. meg küldöttem, az ugyan azon Numerus alatt lévő mesék helyett”; KazLev. I. 256–257.). Javasolja még, hogy Baróti Szabó Dávidnak az első helyre beosztott, őt ünneplő verse se jelenjen meg. E levélhez csatoltan küldi Dieneshez és A Kereszténynek maga meg-visgálása Gellert szerént című verseit X., illetve XIII. sorszám alatt, A. J. monogrammal, illetve B. Id. Ráday Gedeon aláírással (MTAK. M. Irod Lev., 4-r. 45., 102ab., ezt Váczy János nem közölte).
Kazinczy 1789. február 2-án válaszol, tolmácsolva a három szerkesztő véleményét. Baróti versének közléséhez ragaszkodnak, az Anakreón-fordítások helyett viszont elfogadják a Ráday által javasolt Gellert-fordítást („Ez az, a’ mellyet Nagysád az utolsó levelében meg-külde ’s illy formán kezdődik: egy nap megint el-múlt”; KazLev. I. 260.). A sorrendet viszont másként tervezik: a Ráday által a XIII. helyre szánt Gellert-fordítást Baróti után másodikként, Kazinczy Boldog bolondoskodásának helyére szánják (feltehetően, mert ez alatt szerepelt volna Ráday neve), így Kazinczy verse lett volna a harmadik helyen, ahová korábban Ráday Anakreón-fordításai voltak beosztva („Az első darab tehát: Szabó Rádayhoz, a’ második: a’ Nagysád Gellertből fordított kegyességbeli speculatiója. a’ harmadik: a’ Fut az idő. a’ 4-dik ut in M[anu] S[crip]to.”, uo.). Óvatosan tesznek még egy próbát Ráday meggyőzésére is, azért, hogy adja a nevét a lapban közlendő verseihez.
Ráday 1789. február 19-i levelében azonban megírja, hogy nem kíván eltérni korábban kifejtett álláspontjától: „Tsak ez kettőt kérem ki énis az Uraktól, hogy az hol magam nevét fel tenni nem kivánom, azt 1-o: hagyják szabadtságomra. 2-o: Engedgyék meg azon verseimet a’ Museumban bé tenni, a’ mellyeket magam választok, annyival inkább, hogy ezen szabadtságot a’ természet törvényeis énnékem adgya.” (KazLev. I. 278.) Egyedül Baróti versének közlésébe egyezik bele, a sorrend javasolt változtatását sem érvényesíti: „Az én Gellertből való fordittásom második ott nem lehet, részszerént azért, hogy már az első Árkus le vólt nyomtatva, részszerént pedig azért, hogy nem akartam az Numerusokat változtatni, mert az a’ nyomtatónakis tsak confusiot okozott vólna, és igy meg akartam mind azokat a’ Numerusokat tartani, az mellyeket az Urak az én Verseimnek rendeltek” (KazLev. I. 279.). Egy új verset ezúttal is küld, „edgy éneketskéjét Gellertnek”, amit a korábban küldöttek óta készített, „és annak az Énekének fordittása, melly igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, So weit die Wolken gehen.” (KazLev. I. 278–279.) A levélhez csatolt Gellert-fordítás hátlapján azonban némileg másként rendelkezik, mint a levélben: „X. Hogy ebbenis az Urak kívánságának kedvezzek, nem ellenzem (ambar levelemben masként írtam) ha az Anacreonbul valo fordittassaim bé mennekis A. J.: 1. Vagyonnyát a természet etc. 2. A Rosák közt Cupido etc. 3. Nem szeretni vagy szeretni etc. A XIX. Odája Anacreonnak, az én forditassom szerint örökössen ki maradhat a Museumbul.” (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45., 99ab., Váczy János nem közölte.) A többi három darab megegyezik a levélben írottakkal.
Március 1-jén pedig, beszámolva a nyomtatás állásáról, megismétli a február 19-én írottak lényegét: „Most már a’ Museumnak harmadik Arkussát kezdik nyomtatni, mellyben az Uraknak kivánsága szerént, minden magok által kiválasztott és ide meg küldött verseim bele fognak menni, egyedűl az Fabuláim, és az azokhoz kötött előljáró beszédem maradnak ki” (KazLev. I. 294.). A levél mellékleteként azonban ismét elküldi a Dieneshez című verset, megintcsak a X. szám alatt (a végét átírva), ami azt jelenti, hogy az Anakreón-fordítások itteni közlésétől mégis elállt. Kazinczy, hazatérvén Kassára hivatalos útjáról, március 13-án vette Ráday leveleit. Egy nappal később már válaszol is, megírván azonban, hogy szakított Batsányival, így a Museumra vonatkozóan tőle várjon választ, a maga részéről csak a küldött Gellert-fordításra reflektál. Batsányi egyetlen ismeretes korabeli levelében viszont a Museum 2. számára nézve csak annyi szerepel, hogy örömét fejezi ki amiatt, hogy Trattner a vásárra be akarja fejezni a nyomtatást (l. BLev. Molnár 84.). Nem ismerünk tehát újabb szerkesztői ellenvetéseket Ráday álláspontjával szemben, s maga a közlés is arra vall, hogy a gróf érvényesítette szerzői akaratát.

Megjelenés
Bétsi Magyar Músa, 1787, 21. sz., március 10., 168. és 23. sz., március 21., 184. (jegyzetek nélkül, kisebb szövegváltozatokkal); ~; HV. 107–109.