XVI.
VÍDÁM-INDÚLATÚ HALDAKLÓ.
Összefüggések
Horváth Ádám 1789. február 9-i leveléhez mellékelten munkáit küldte a Museum számára, de cím szerint nem sorolta fel ezeket (KazLev. I. 274–275.). Batsányi február 14-én írt Horváthnak, megbírálván a kézhez kapott műveket (e levél kivonatát Horváth Kazinczynak küldte el február 21-i leveléhez csatoltan): „A’ sok citatiót is hagyd el, – Jaj a’ Poetának, ha mindenütt allusióval etc. A’ vidám haldoklódnál majd több a’ jegyzés a’ materiánál, – nota sine textu a’ mint mondani szokták.” (KazLev. I. 290.) Horváth a Batsányinak írott válaszát is tudatta Kazinczyval: „Allusiojimat dificultálod. – Engedd-meg, hogy egy kitsinyt megsértselek. Ha a’ többi darabjaimat is hasonló allusiókkal meg czifrázhattam vólna; azokat is betsűlted vólna leg alább annyira, mint a’ Vidám haldoklót. – Igen nagy hiba bennetek, hogy koránn ’s nagyonn válogatók vagytok; ismerem pedig magamról azt, hogy gyenge vagyok még támasznak a’ magyar nyelv mellé, és így legitimálnom kell előttetek minden gondolatomat; és azt akarnám, hogy minden szónak commentariust írhatnék. – Már Ti a’ jegyzésekből láthatjátok, mire czéloztam? és hogy nem éppen jégre raktam a’ mit építettem, ha ezzel meg nyertem azt, hogy Museumtokban helyje legyen szegény eszem’ szüleményjének, az nekem elég; hagyd el ha tettzik a’ citatiókat, hazánk nagy réssze előtt kedves lessz azok nélkűl is az én versem. El higyd azt, hogy ezerszer könnyebb nekem a’ hasonló nóták nélkűl írni: inkább is írok két könyvet, mint egy illyen szegény B[iblioth]ékából magyarázgassak.” (KazLev. I. 287–288.) A vers végül jegyzetekkel együtt jelent meg.
Megjelenés
~; Horváth Ádám: Hol-mi, Győr, 1793, II. 211–223.