XV.
BESSENYEI GYÖRGYRŐL,
ÉS ANNAK MUNKÁJIRÓL.
Összefüggések
A tanulmány keletkezésére nézve az egyetlen közvetlen adatunk Batsányi Rádaynak írott 1789. április 11-i levele: „El-várom ezekről [ti. az ossziáni hexameteres versekről] Nagysád’ itéletét, úgy szintén Bessenyeiről írtt dissertatiotskámról, és Rájnis Mentő-irásáról, ’s Tóldalékjáról-is!” (BLev. Molnár 90.) Az 1. számban megjelent Ányos-dolgozatot folytatva ismét egy előd-költőtárs bemutatására vállalkozott Batsányi, ezúttal azonban nem saját kiadási tervét ismertetve, hanem a még élő szerzőt szólítva fel munkái megjobbítás utáni kinyomtatására (erre azonban nem került sor). A tanulmányra Kazinczy reflektált nem sokkal a megjelenését követően, egy odavetett levélbeli megjegyzésben: „Bessenyei Tudomány nélkül affectálta a’ leg sublimisabb Philosophust, ’s dagály lett. Illyen ő Lucanusában, hol a’ Gallusokat Gauloknak, Ausoniát Lausoniának nevezi tudatlanságból, akár mit mond Batsányi a’ Museum 2dik darabjában. Igaz, hogy ha Bessenyei Deákúl tudott vólna, nem hiszem, hogy Lucanus jobb fordítóra akadhatott vólna, mert mind a’ kettőt dagályra szűlte a’ Természet.” (Kazinczy Arankának, 1789. július 10., KazLev. I. 397–398.)
Megjelenés
~; BJÖM. II. 135–152.
Szakirodalom
BJÖM. II. 485–489.