XIII.
KÉT ÉNEK GELLERTBÜL FORDITVA,
UGYAN AZON VERS NEMÉVEL,
A’ MELLYBEN Ő IRTA.
1A’ Gellert Éneke igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, so weit die Wolken gehen: Notája Sey Lob und Ehr dem höchsten Gut &c.
Összefüggések
Előbb, 1789. január 20-án a másodikként közölt fordítást küldte el Ráday Kazinczynak (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45. sz., 102b.), majd február 19-én az elsőként közöltet (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45. sz., 99a.). Az előbb küldött kéziratban a vers előtt megtalálható a Museum-beli sorszám: XIII. (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45. sz., 102b.), de utóbb ez át lett húzva, helyére a szerkesztők elgondolását követő II. sorszám került, végül azonban a vers maradt az eredeti helyén (l. a Versek az felettébb szokásba jött Ortza festés ellen jegyzetét, II. 106.). Kazinczy 1789. március 14-i levelében reagált a Rádaytól éppen akkor megkapott versre: „A’ Gellertből fordított ének: Gott deine Güte reicht so weit etc. ollyan szép hogy kivált első két Stropháin soká tsudálkoztam. A’ két hátulsó Strophában nem látok olly könnyű versificátiót.” (KazLev. I. 302.)
Forrás
Christian Fürchtegott Gellert: Bitten (1757) és Prüfung am Abend (1757). A Ráday által használt kiadás, amint azt Borbély Szilárd megállapította (a kritikai kiadás jegyzetei között): C. F. Gellerts sämmtlicher Schriften, IV. Theil., Berlin und Stettin. Bey Joachim Pauli, 1765.