Új fergeteg száll ellened, ó Hajó!
’S készűl az álnok síkra taszítani;
Jaj, mit mivelsz? térj kérlek ismét
Hajdani hív ki-kötődbe vissza.
Nem látod é mint ingadoz a’ kevély
Árbotz, ’s az el-törtt kar-fa miként retseg?
Nem ill’nek illy kéttséges útra
Bomladozó kötelékid. Imé
Nints ép vitorlád; nintsenek Istenid
Kikhez segédért bízva kiálts megint;
Hirdesd, – az
*Hirdesd, az [A gondolatjel utólag betoldva.]
erdőknek jelesbbik
Gyermeke, nagyra neveltt Fenyő! – bár
*Fenyő! <bár> – bár
Az éh haboknak esmeretes neved’
’S fő származásod. A’ remegő Hajós
Nem bízik abban. Állj! egyébként
Tsúfja leszel dühös Ellenidnek.
Tsüggedve sírtam annyiszor a’ kiért,
De a’ kit épen láttam agyarkodó
Örvényiből mindég ki-kelni!
Ah! mikor érsz ki-kötőd’ keblébe?
Kazinczy mpr.