HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ignatius von Born.
–––
Augustusban*
[A kézirat minden oldalán élőfejként: „– 1786 –”.]
eggy Vasárnap dél előtt vezettettem-fel nála. Bibliothecájában űlt, udvari gyászban Prussiának*
gyászban <a’> Prussiának
nagy Friedriche után; és így nem selyem, hanem gyapjú vagy pamut fekete strimfliben. Vezetőm megcsókolta kezét; ő pedig, kinek lábai, miolta a’ mészgödörbe esett, romlottak voltak, veszteg maradt. Színe az a’ barna sárga szín volt, a’ melly az én Pataki Professoromé, Szilágyi Mártoné; ’s orrán a’ pórusok el voltak telve feketeséggel. Erántam tudakolódván, ’s Magyar barátjai felől értekezvén, azt a’ kérdést tevé nekem, ha tudom e, hogy ő is Magyar? Azt hazudtam, hogy azt nem tudni hálátlanság volna. Igen is, ugymonda, én Magyar, az az Erdélyi vagyok, és szeretném mind hazámat, mind Nemzetemet, ha idegen nem volnék is. A’ haza áldott föld, a’ Nemzet tiszteletet érdemlő Nemzet, mert meg van saját Geprägje. Egynehány napok múlva itt hagyom Bécset, ’s lemegyek Selymecz-Bányára, az Amalgatiót dirigálni. A’ Kőmívesség’ hozódván-elő, azt mondotta, hogy ő nem régiben kapott Józseftől, (:a’ Császártól:) eggy kézi billétet. Ezt írta néki: Glauben Sie nicht, dass ich so grosam bin, dass ich nicht wisse, dass etc. etc. Ezt eddig két ízben mondotta-el, ’s nem tovább. Azonban igaz, hogy Bornt ennél még inkább szomorította-el az, hogy vele Sonnenfels meghasonlott, melly dolog sok igen nem szép dolgokat szűlt. – A’ mint eljövék tőle, meghagyta Vezetőmnek, hogy ebédlő szálájában a’ Maria Anna Austr. Herczegasszony’ képét nekem mutatná-meg. Ez a’ tisztelt Matróna Bornt és társait testvérjeinek nevezgette leveleiben, ’s számokra maga kötött eggy scrutíniumhoz való zsacskót. – A’ trümeau asztalon bronzból állott Bornnak Ceracchi által készűlt büsztje; a’ márvány büszt a’ veres rák nevezetű háznál állott a’ □ban. – A’ tűkörrel általellenben pedig három kép függött; felűl a’ Prof. Ruprechté, alól a’ Blumauer és Ratschkyé, kiket Born fijainak hítt, és a’ kik eránta mind végig híven maradtak.
–––
A’ Monachologiát eggy nagy betegség után való gyógyúlásakor írta.
–––
Megholt 1791ben [Az „1791ben” után hely van kihagyva.] ; sok adósságot hagyott; ’s Gróf Széchényi Ferencz Exc. volt testamentomának*
testamentomák [Emendálva.]
executora, még pedig a’ mellett, hogy néki 25,000el volt adós, melly becsűletet csinál mind a’ Born’ szívének, mind a’ Széchényiének. – Ő az Udvarral valamelly néki igen szerencsés alkura lépett volt az általa feltalált amalgama eránt; tudnillik Born azt tanácslotta, hogy a’ bányászatokból az érczet ne tűz által vegyék-ki, minthogy kevés idő múlva nem lesz erdő, hanem amalgama által; ’s ő az ezen úton keresett nyereségnek nem tudom hanyad részét kapta-meg jutalmúl, ’s mint találó is, résztvonó társ is maga dirigálta a’ munkát: azonban az intrígok itt is győztek, és Born, a’ ki a’ maga találmányára is, más jó és nagy czélokra is sokat költött a’ magáéból, a’ ki sok ügyefogyottakat csaknem királyi módon segéllgetett, és a’ kinek hitvese ’s gyermekei*
[..]ermekei [Átírás.]
gondolatlanúl vitték a’ ház’ költségeit, Born, mondom, mikor meghala, bajos környűlállások köztt látta lenni magát és háza népét. – Most újra használtatik a’ Born által tanácslott Amalgama. (:1804:)
–––
Bornnak képét három rézben ismerem: 1., kis formában 8ad rétben, festette a’ Gróf Széchényi Udvarában lakozott Madame Bayer, Pastellfestő, ’s metszette Ádám Jakab, eggyik tagja a’ Born által igazgatott igaz eggyességnek. Jól hasonlít hozzá a’ kép. – A’ második Consiliárius Kempelennek valamelly munkája előtt áll, strafírt maníerban metszve, Fűger után. Born a’ Pultja mellett áll a’ Philosophus köpenyegben; előtte eggy volumen gördűl-le a’ pultról, baljában eggy bezárt könyvet tart, jobbjával*
jobbjábal [Átírás.]
pedig homlokát fogja által. A’ kép mélyjében az Isis multimammia’ képe vagyon, ’s mellette eggy Bölcs czirkalommal.
A’ harmadik kép hántott manierban (:in gesehabter Manier:) a’ most említett Fűger’ rajzolatját adja-elő. Tavaly vettem-meg Bécsben (:Jún, 1803:)
–––
Bornt imádták a’ maga tanítványai. Talán 1785ben történt, hogy közelítvén neve’ napja, eggy tehetős barátja ’s tanítványa magához kérte ebédre. Born megígérkezett. Neve’ napján ebéd tájban imhol jő barátja, ’s felűlteti szekerébe. Born észre nem vette a’ beszéd alatt, melly útszán vitetik. A’ szekér a’ veres ráknál áll-meg, Born kiszáll, ’s hát a’ grádicsot és a’ ház hosszú folyosóját mind két oldalról spallierként látja elfogva a’ □ tagjai által, ’s ezek őtet karjaikon vitték-be az ebédlő Palotába.
Ceracchi által faragott fejér márvány büsztje itt állott a’ trümeau asztalon, csaknem kopaszra nyírt görög fővel, ’s nagy gonddal faragott, főtől távol álló fülekkel, ’s meztelen nyakkal. (:Ez az a’ Ceracchi, a’ ki Bonapartet a’ faragás közben akará kivégezni:) – Itt függött a’ Saxen-Tescheni Albert’ Herczeg képe is, és a’ Rend’ Protectoráé, Gróf Dietrichsteinné, a’ sok kötényekkel, pántlikákkal.
–––
Carl Theodór Baváriai Választó Fejedelem 1785 táján a’ Kőmíveseket e, vagy csak az Illuminatusokat? bántogatta a’ maga tartományaiban. Ha csak az Illuminatusokat bántogatta, hihető, hogy a’ bántott Illuminátusok Kőmívesek is voltanak, mert a’ mennyire ugyan én tudom, Born nem volt Illuminátus; és talán egyenesen innen eredett az ő meghasonlása Sonnenfelsszel. – Born írt a’ Választó Fejedelemnek. Sikeretlen volt közbevetése. Újra írt, ’s azt vetette kérése mellé, hogy ha ismét teljesedés nélkűl találja látni kérését, kéntelen lesz a’ (:talán Müncheni:) Tudom. Társaság’ diplomáját, mellyel megtiszteltetett, visszaküldeni. – A’ Vál. Fejedelem megmaradt feltétében, ’s Born kihirdettette az újságok által, a’ mit a’ Vál. Fejedelemnek írt vala. Eggy Kratter nevű Baváriai fi a’ maga Urának pártjára költ ’s nem tudom melly brochürt írt. Kőmíves volt ő is, de nem a’ Born □ból, ’s Bécsben lakott. – A’ Born’ hívei arra a’ gondolatlanságra vetemedtek, hogy Krattert eggy baráti ebédre hívták-ki a’ Májer Casinójába a’ Leopoldstadti híd’ szomszédjában, ’s a’ poszpásznál előhozá az eggyik, hogy az ő kedves Mestereket eggy Kőmíves illyen czímű munka által támadta légyen meg, ’s azt a’ kérdést tevék, hogy az illyen rossz ember mit érdemlett? Kratternek tétetett a’ kérdés legelébb; ’s ő azt felelte, hogy ő Vendég-barát lévén, nem pedig tagja ennek a’□nak, dispensálva van a’ felelettől. Dietrichstein még a’ baráti kötény alatt sem felejthette, hogy őtet a’ születés sorsa Úrnak tette, tűzbe jött, ’s botot emlegetett, ’s Kratter jónak látta felkelni ’s elmenni az ebédtől. – Born is jelen volt az asztalnál; ő nem szóllott a’ beszédbe, de – nem is oltotta fijainak tüzöket. Kratter írva e vagy csak szóval? elhirdette a’ mi történt, ’s a’ József’ feljebb említett levele, a’ Sonnenfelsszel való meghasonlás, és ez a’ szerencsétlen ebéd mellyet Born mindég szégyenlett, arra bírták, hogy ő örökre fedett.
–––
Sonnenfels eggy Német Academiát akart állítani Bécsben. Merő hiúságból nem szóllott felőle Bornnak, hogy övé magáé légyen a’ dicsőség. Kérte az igaz Eggyesség’ jobb fejeit, (:Blumauert, Ratschkyt, etc.:) tartanák titokban a’ szándékot, de készítgetnének olly munkákat, mellyeket az első űlésben el lehetne olvasniok, és a’ mellyekkel mind magoknak, mind a’ Német Academiának becsűletet csinálhatnának. Alxinger erről semmit sem tudott. Meg lévén bántva az által, hogy őtet Sonnenfels meg nem kérte, béfútta a’ hírt Bornnak, ’s ennek hírével e vagy híre nélkűl?*
nélkűl, [Az írásjel javítása átírás.]
nem tudom, eggy gonosz Satyrát írt az új Academicienek ellen. Minekelőtte az ő űlések megtartathatott volna, Alxinger kiadta a’ Satyrát, ’s Sonnenfels mind Born eránt meghidegedett, mind Alxinger eránt elolthatatlan gyűlőlségre gyúladt. A’ jobb fők sajnálták mind az eggyik felet, mind a’ másikat, leginkább pedig a’ köz jót, melly az ő hiúságok miatt szenvedett.