HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szemere Pál – Kazinczy Ferencnek
Pécel, 1830. április 21.
Drága Kedves Uram Báty!*
[Sic!]

Uram Bátyám mind inkább inkább adóssá teszen engemet, újabb és újabb jelét mutatván szeretetének erántam. Ez engemet emel és nyom, nyugtat és háborít; ’s csaknem egyenlő mértékben. Érzem, hiszem, ’s a’ legdélczegebb önbizalommal vallhatom, hogy én az Uram Bátyám és a’ magam holtáiglan változhatatlanúl az maradok a’ ki eddig valék, ’s hogy el-Döbrenteisednem lehetetlen: de mikor és mint adhatom vissza Uram Bátyámnak tartozásaimat? Neki bátorodva az Uram Bátyám által ugynevezett interessans levél felszóllításától, teszem a’ probát a’ Biographia körül. Az a’ ponere totum-ra nézve felette nehéz foglalatosság: mert az Életírás is mív, ’s az is simplex duntaxat et unum tartozik lenni. ’S melly külömbfélék itt a’ Részek! a’ heterogének homogénekké mint reducáltathatnak! Ezen kivül az Uram Bátyám fesztelenűl-erős ’s czikornyátlanúl csínos ’s szellemmel tölt Nyelve, és az én erölködésem utána: ez magamba döbbent vissza ’s el elakasztgat; azonban még eddig nem estem kétségbe Uram Bátyám látni fogja a’ mit készítek, ’s ha próbám szerencsétlen leend, még lesz időnk. Ha Hunyadi Jánost Himfynek Hazafiusággal palástolni nem mentség, nekem sincs jusom a’ barátság szándékával védni az Életírást.
A’ mi Döbrentei és a’ Pesti Pártosság között történt, én csak vasárkor tudám meg. Bajzának tette a’ legundokabb mind azok között, mellyeket még eddig látánk. ’S Nyelve nem jobb (grammatikáltabbuska talán) mint Gábor Deáké; de sokkal lelketlenebb. Nem sok reményem van a’ Bajzácskákhoz, az ollyankákhoz tudnill., kiknek korán kezd lenni bajok másokkal: azért küzdenek ezeknek lelkeik kifelé, mert belöl vagy quantitative vagy qualitative silány a’ minek küzdenie kellene. – ’S az a’ vén szív ’s pulyádad ész Bajzában! Uram Bátyám a’ Bácsmegyei Előbeszédekor elébb vala már, mint Báróczy, ’s melly tisztelettel hódola még is. Bajza hetven esztdős korában a’ későbbi ’s 20 évű Bajzák eránt épen olly idegen lesz, mint a’ millyen tiszteletlen most a’ nálánál idősebbekhez.
Tisztelem alaz sz. k. U. B.
Péczel, 21. Apr. 1830.