HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Podmaniczky Lajosnak
Széphalom, 1821. május 7.
Nem küldém-el
e’ levelemet; fél-
tem a’ félre érte-
téstől.*
[Kazinczy megjegyzése a megszólítás mellett az oldal jobb szélén.]

<Báró Podmaniczky Lajosnak K. F. idvezletét.*
[A levélfogalmazvány egésze ferde vonalakkal át van húzva.]
Széphalom Május 7d. 1821.


Szokatlan gyönyörűséggel olvasám Románkádat, szeretetre méltó Ifju, az Igaz Zsebkönyvében. Előadásodon könnyűség, simaság, sőt báj, és sok báj ömlött-el, ’s beszéded gondos, csínos, nemes. Mi lehetsz Literaturánknak, ha a’ Mesterséggel nem játszol csak, hanem azt férjfias eltökéléssel ’s azon meggyőződésből űzöd, hogy mindnyájunknak szoros tisztünk a’ Nemzetre, gyakorlani még csak kezdett pályánkon, annyi fényt vetnünk, a’ mennyit erőnk enged. Oh menj a’ hová Isteneid hívnak, ’s emlékezzél hogy Podmaniczky Józsefnek rokona, ’s a’ Telekieknek, ’s magának a’ tiszteletes Rádaynak maradéka vagy. Ezer szerencsét futásodhoz, mellyet illy szépen kezdesz. Nem fojthatám-el örömemet, ’s siettem megölelni pályámon azt, a’ kinek vérei engemet ezen fellépni nem minden remény nélkül láttak. Járd útadat több szerencsével mint én, ’s azt fogod, mert több szerencsével kezded mint én, ’s az út előtted nagyjában ki van irtva, holott mi életünknek nagy részét az irtásban töltöttük. Én örvendek hogy fényed első sugárzásait láthatám. Élj szerencsésen, érdemes társam, barátom,*
érdemes <barátom[..]> társam, barátom,
’s szeress.>