HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Dukai Takács Judit – Kazinczy Ferencnek
Duka, 1814. november 26.
Duka, 26. novemb. 1814.


Nagy érdemű tettes táblabiró úr! Reszketve de mégis nagy örömmel teljesitem szívemnek ezen kívánságát, hogy gyenge munkáimat mint hazám legelső túdósával közöljem; s valóban vétkesnek is tartanám magamat, ha ezen indulat eléggé nem uralkodnék szívemben. Fölfedezém ezen titkomat Berzsenyi barátomnak s vérszerént való kedves atyámfiának, a ki is bátorított s megerősített feltett czélomnak teljesítésében. Eléggé megvagyok győzettetve a Tekintetes Úrnak nagy lelke felől s bizonyos vagyok benne hogy egy hazai lánynak szívből eredt verseit félre vetni nem fogja, ha nem a benne levő érdemeért is, legalább a szép szándékért jó kedvvel fogadja. Én a Tekintetes Úrnak kegyes pártfogásaiért, bölcs tanácsaiért s tetemes hibáimnak minden kegyelem nélkül való kitöröléseért alázatosan könyörgök, melly kegyességét mivel mással, mint elmémnek utóbb nyiltabb virágaival hálálhatom meg.
Az alacson lelkek ellenem keltek s kárhoztatják bennem a természeti talentomnak gyakorlását; de én inkább szeretem édes hazámat mint az ő tetszésöket. Csánki*
Csányi [Emendálva.]
Sofie, a kiről itt egy darabom vagyon, Vas-Vármegyénknek egy szép Kis Asszonya volt, a kit már csaknem Hymen’ küszöbéről s kedvese karjai közűl ragadott el a halál; a többiekről úgy vélem, nem szükséges az én magyarázatom. Ha kedvet lelek a Tekintetes Úr előtt több munkáimmal is fogok udvarolni; magamat tovább is gratiajába ajánlom, s a Méltóságos grófnénak kezeit alázatosan csókolom.