Kedves Fiam édes Ferenczem
1(vettem Kuffsteinban, Májusnak 22dik 1800.)
Én és a Testvéreid mindnyájan élünk, ugy András és Péter Bátyád.
Küldök 21. Butela Bort és 2 Butela eczetet.
Az Isten legyen veled Kedves gyermekem, szánjon meg mindnyájunkat. Signatur A. Regmecz 27 febr. 1800.
Kesergő és szerető édes anyád
Árva Bossányi Susánna.
Hat zsebbevalót is visznek.
P. S. a költséget magadtól a mennyibe megengedik ne kiméld édesem, egésséged' megtarthatása végett.
Budai és Brünni fogságunknak legalább az az öröme volt, hogy, ámbár el valánk tiltva a levélvételtől s irástól, a miéinknek életek felől az által tudhattunk valamit, hogy néha tőlök pénzt, Tokaji bort s ruhabelit kaptunk. De már tizenegyedik holnapját töltöttük Kufsteini fogságunknak, s még sem ismerénk ezt a vígasztalást. Könnyű képzelni, hogy az a szerencsétlen, a ki ezen az egy fonalon függ az élőkkel, mint viseli ezt a kínos elhagyattatást. Elébe terjesztettem a kapitánynak, Cservenka úrnak, kinek vigyázatjától függénk, hogy engedelmünk lévén arra, hogy pénzünket költsük, s az már vége felé közelítvén, szükség hogy szükségünket az oda-haza valóinkkal tudathassuk; azért vagy az Udvari Hadi Tanácsnak tégyen iránta jelentést, vagy írjon Liedemann Pesti kereskedőnek. Hosszas kérelmeim után végre Kapitány Cservenka reá állott kérésemre, s egy levelet tétetett-fel velem Martiusnak 10-kén a Kufstein városka Bírájának nevében Liedemannhoz, hogy ő a mi Rokonainknak adna hírt. Liedemann vette a levelet, s tudósította az Anyámat. Az Anyám csak ezen levélből tudta-meg, hogy Brünnből, tavaly Juniusnak 21dikén, hová vittek, s azonnal útnak indított pénzt is, s egy Verslag tokajit is, hat-e vagy tizenkét fejér zsebbelivel.
Májusnak 22-kén 1800-ban, estveli 7 óra tájban, nyílik a belső ajtóm kis fiókja, s Fő Profósz Grimmel beadja a vacsorámat. Ezzel, a fiókot nyitva hagyván, megfordúl, s azon közel két ölnyi diameterű oszlophoz megyen, mely a kerek formájú torony fedelét tartotta, s az asztalról felvesz egy Contó formára öszve hajtott papirosat, a másik kezébe pedig egy oly pakétocskát, mint midőn a könyvkötő egy in 8vo munkát már össze-hajtogatott ugyan, de még együvé nem varrta az árkusait. Hálá Istennek! kiálték; végre tehát elérkezett! Azt hittem, hogy Grimmel Bährensnek a Klassikus Irók felől írt munkáját hozza, melyet még Septemberben kértem a Kapitánytól. Mohon kaptam a könyv után: de Grimmel nem adta. Zu erst bitte dies da zu besehen, monda fagyos Höflichkeittal. Azt vélvén, hogy a papiros, melyet nyújt, a Könyváros’ Contója, ismét a könyv után nyúltam. Geben Sie mir nur das Buch, mondám; das Conto schenke ich Ihnen. – Nein! Nein! Besehen Sie zuerst dieses. Hogy annál hamarább szabadúljak tőle, elvettem a papirost, hogy úgy tegyek mintha a Contót megolvastam volna, jól tudván a tapasztalásból, hogy annak bémutatása csak arra való, hogy szép szerrel nyírhessenek; de fel sem bontottam, hanem csak félig megnyílva akartam megpillantani. De mint lettem oda, midőn Könyvárosi Contó helyett az Anyám irását láttam-meg! Egyszerre rogytam térdre, az égfelé emeltem-fel a levelet mint a misemondó az ostyát, s örvendvén hogy életben tudom az anyámat, bőgtem, nem sírtam. A Profósz megilletve nézte a scénát, s sokára megszóllalt. Én felköltem, szóllani akartam, de a gyermeki hűség elragadott másodszor is, s a nélkül hogy tudnám mit csinálok, az ágyamra dőltem öszve kolcsolt kezekkel, s úgy bőgtem, ordítottam, sírtam ismét. – Was machen Sie denn? die Gnädige Frau ihre Mutter, lebt ja; das ist ja ihre Schrift; wir haben sie lesen lassen; beruhigen Sie sich. – Szegény ember, ő nem képzelhette el hogy ez a véletlen meglátása az anyám’ irásának, micsoda elragadtatást szűlhet. – Örökké fogok ezen óramról emlékezni; fogságomnak legnevezetesb scénáji közzé tartozik az.
A Tokaj isteni itala a Cerberust is megszelidítheti. Talán Cservenka is megszelídűlt volna tőle. De a Kufsteini Cerberus vadabb természetű mint a Rhadamanthus’ Cservenkája.
A Contónak gondolt irás az Anyám’ levele volt; a könyvnek nézett pakétecske a hat zsebkendő.