HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Mailáth Jánosnak
[1822. május eleje]

Méltóságos Gróf,
Mai levelemet egy felettébb örvendetes üzenettel kezdem, amely az Ön érdemes, s Önhöz méltó unokaöccsét illeti, Mailáth Antal grófot Perbenyén. Élni fog nekünk, a legbiztosabb gyógyulás útján van. Betegsége a nervosa putrida volt. A leghíresebb orvosokat hozták ide, de ők minden reményt feladtak. Mi már lemondtunk róla, és sajnáltuk a hazát, amely benne egy ékességét és támaszát kell, hogy elveszítse. Alispánjaink mindent megtettek, ami módjukban állt, és annak ellenére, hogy congregatiónk volt, a második [alispán], Szőgyényi úr kiment hozzá. Lehoczky fiskális állandóan a közelében volt. Ugyanúgy Szirmay tanácsos asszony Topolovkáról. – Elég annyi, hogy a nemes, mindenki által szeretett, becsült ifjú, aki érdemes, teljesen érdemes arra, hogy hazája fáklyája legyen, Gróf Úr fivérének a fia, az Ön unokaöccse, György unokatestvére, él.
Már korábban írtam volna Önnek, de anélkül, hogy Antal gróffal a legminimálisabb érintkezésben álltam volna, mindig egy legyőzhetetlen borzongás fogott el, amikor csak rá gondoltam.
–––
Ügyvédem Eperjesen szendrői Aszalay Sámuel, és nem is kívánnék magamnak másikat, ha Eszterházy herceg lennék is, és ha abba a veszélybe rohannék is, hogy minden javamat elveszítem. Igen szeretetre méltó, nemes férfi, s nagy tiszteletben áll a bírák részéről. Cicero és Tacitus mindig keze ügyében vannak, mindig olvassuk néhány órán át ezeket, de Senectute, s egy s mást az évkönyvekben és a történelmi könyvekben. Előzőleg Splényi Gábor generális titkára volt, amikor a generális egyszersmind Szabolcs főispánja volt. – Aztán dicsérik még Bujanovics Vincét, aki Aszalayval igen szoros kapcsolatban áll, és egy harmadikat, Hellner nevűt, akivel néhányszor beszéltem, de még keresztnevét sem tudom. Bujanovics és Hellner is nagyon jó eszű, nemeslelkű, megbecsült férfiak. Ha ez a kérdés báró Mednyánszkyt, és nem az Ön egy másik sógorát illeti, Gróf Uram, úgy kétszeresen is örömet szerez, hogy Önnek Aszalay urat vagy a két fent nevezettet figyelmébe ajánljam.
–––
Csupán két napja, hogy a szememet újra szabadon tudom használni, s világosabban, tisztábban látok, mint előtte, bár látásom egyike volt azon érzékeimnek, amelyre sohasem panaszkodhattam. Apud deos inferos 1794. és 1801 között még vesződség nélkül el tudtam olvasni a szűkös fényben a Cazin kiadásait, még apróbban, mint Elzeviréké. – Ezért nem nyúltam hozzá a többi verséhez. És amióta azokat Öntől megkaptam, úgy el voltam halmozva kellemetlen ügyletekkel, hogy egy percem sem volt arra, hogy a munkát elővegyem. Az alvó gyermekkel tehát nem hiába vesztegettem csekély erőimet. Hogy fog menni nekem a munka a rímes versek esetében? De Ön, tisztelt Gróf, megkönnyíti nekem azt, mivel engem a mértékes sorokról lebeszél. Most tehát előveszem a munkát. – Szép Lenka elragadóan van fordítva. Kölcsey büszke lesz. Örülök, hogy ez a ballada az Ön antológiájában ki lesz nyomtatva. Németül a vers nekem, akinek a szokatlan és merész annyira tetszik, és nem rettent el, érthetőbb, mint magyarul. De éppen Kölcsey újításai teszik ezt, hogy nekem a vers magyarul is oly nagyon tetszik.
–––
A tegnapi postával megkaptam Mátyás király XVI levelét, amelyek még kiadatlanok. Micsoda lelet/kincs!
Éljen szerencsésen, méltóságos Gróf, és tartsa meg számomra végtelen becses jóindulatát.
Gróf Úrnak
Alázatos szolgája
Kazinczy Ferencz

Mikor kapjuk meg a Magyar verseket? Sallustiusom és az Ergélyi Levelek néhány hónap múlva végre elkészülnek. – Baricz gyakran nagyon szerencsés, de gyakran nem. Többek között az a kellemetlenség történt vele, hogy egy helyen az invidia-t irigységnek fordította, mintha nem tudta volna, hogy ez bizonyos esetekben gyülöltetést is jelent. És már a vitam et mores Agricola 1. sorában! – De opere in magno fas est obrepere errorem, és ő az első magyar, aki Tacitust kiadta. Balogh Péter főispán, Cserei Miklós guberniumi tanácsos szintén fordítottak Tacitusból, Balogh talán a teljes Tacitust.