Törökbálint, 1818. május 22.
Köszönöm jóságát és barátságát; kis csomagját, mint egy kedves barátot fogadtam, s Berzsenyinek szóló epistolája német köntösben éppoly élvezetet okozott, mint előtte hazai öltözetben. A „Bugaci csárdát” már kiválasztottam az antológia számára, és örvendek, hogy ízlésemet az Ön ítélete megerősítette, ez egy igen kedves költemény. Most jut eszembe, hogy még nem kértem szíves hozzájárulását, hogy egyhéhány virágot válasszak az Ön költői kertjéből antológiám számára, mint Panasz; Könyörgés; Egy csecsemö sirjáre; Az én Boldogitóm; az ö képe; A Bugaczi Csárdára; Helmeczi Mihályhoz; A’ boldog Alkony; Pór Kevélység; Rákoson Pestnél; Laokoon.Ezek volnának azok a versek, melyek antológiámat díszítenék. Ha azonban kihagytam volna egy olyan verset, amely a magyar költészet nemzeti mivoltát különösen jól reprezentálja, vagy Önnek különösen kedves, akkor tudassa velem. A Berzsenyinek szóló epistolával kapcsolatban támadtak kételyeim, melyeket Széphalmon vagy Törökbálinton fogok majd Önnek előadni. Nagyon kérem, írja meg, mikor szándékozik Keszthelyre utazni, minthogy én június végén Bártfára megyek, kétségkívűl Széphalmra is eljutok és az Ön jóvoltából egy kellemes napot töltök ott, ha még ott találom, de ha korábban utazik, akkor csak augusztusban fogom itt viszontlátni, miután én is visszatérek. – Talán az Ön keszthelyi utazása a két magyar parnasszust eggyé formálja. Ha ez nem sikerül, akkor a címerünk iránti respektusból valószínűleg még egy harmadik Helikont kellene létrehoznunk valahol. Isten áldja és tartson meg szeretetében, ahogyan én is teszem
készséges szolgája
Gróf Mailáth János
tournésN. S.
*[A kéziratoldal alján a jelzés arra vonatkozik, hogy az utóirat a lap túloldalán található.]
P. S. Báró Mednyánszky Alajos, egy művelt férfiú történelmi honismereti zsebkönyvet ad ki az 1819. évre, és tőlem is kért bele közleményeket. Megírom I. Mária életrajzát, szeretném megírni Ráday báró, a mostani Ráday gróf nagyatyjának az életrajzát is, de túl keveset tudok róla, nem tudna esetleg adatokat küldeni, vagy forrásokat megnevezni, különösen fontos volna számomra a magyar irodalomra tett hatása. Lássák a bécsiek, hogy nekünk minden korban voltak olyan férfiaink, akik mondhatták namque et nos ferulae excrevimus
*[Bizonytalan olvasat.]
. – Még egy: ismeri Ön a Bécsben most megjelenő irodalmi évkönyveket? – nagyon jók. – A mellékelt tanusítvány egy kis adalék az Ön pompás facsimile gyűjteményéhez.