HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
1810. április 5.

A’ NAGYSÁG’ ÉS SZÉPSÉG’ DIADALMA.
Széphalom, Martziusb. 1810.

Elfolya kétezer év, és még több, ’s végre megúnta
A’ nagy Mennykövező’ hitvese ’s húga dühét.
Homloka’-szűltje nem így. Fájt még, hogy az Ídai bíró
Vénusz előtt őtet megfutamodni hagyá.
Párizs bántott-meg, Párizs bosszúlja-meg estem’!
Így szóll, és harczra hívja-ki Nápoleont.
Jő ez; ’s mint mikoron Márs lép szekerébe, ’s hatalmas
Karral az ellenség’ nyúlt seregêire rohan:
Dönt, tapos, öl, pusztít, valamerre ragadja negéde,
’S láng,*
’S <jaj> láng
füst, jaj ’s riadás töltik-el a’ nagy eget.
Cypria megdöbben. „Nem küszde így a’ nagy Achillesz,
Nem Dioméd, ugymond; így nem az álnok Ulyssz.
Több ez mint Sándor ’s Caesár ’s a’ Károlyok, és Az,
Kit nekem hívemmé tett vala Gabrielám. (Henr. IV. Gall. Rex.)
Új fortélyt kíván az idő: Rettegje Minerva
’S e’ délczeg Hős a’ Spréai szép Amazont!”
’S ah, a’ Spréai szép Amazon már kezdi csatáját!
’S ah szalad a’ remegő Spréai szép Amazon!
’S a’ Diadalmas előtt Berlinnek tornyai rengnek,
Mint a’ vén Gotthárd reng vala lábai alatt!
„Paean! ió Paean, nagy férfi! kiálta Cythere;
Jer, ’s légy már ezután Kedvesem énnekem is.
Pallász néked erőt és bölcsességet adott: én
Példátlan fényed’ drága jutalmit adom.
Ime Therézámnak szép sarjadzatja, Luíze,
Páphószom’ legfőbb dísze, kebledbe repűl.
Én nevelém őtet, ’s tavaszomnak mennyei díszeit
E’ gyönyörű orczákra ’s e’ kecses ajkra rakám.*
ajkra <tevém> rakám
Ujjaim illették szemeit: ’s bájolva lövellnek;
Önt ékes mellye Hyblai szaglatokat.
Nincs seregemben dísz, mellyel nem bírna Luíze,
Nincs dísz, mellyet nem bírna Luíze velem.
Vedd őt, ’s vége az örök harcznak. Trítónia győzött
Általatok: győzött Cyprisz is általatok!” –
Bal tüzeket lobbant a’ nagy Zeüsz; tapsol az ég ’s föld.
De Angyala’ távoztán Ausztria búnak ered.
(Jupiter intonuit laevum.)


Ezt a’ hosszú Epigrammát, édes barátom, 14 nap olta betegen fekvén írtam. Nem szeretem a’ Gelegenheitsgedichteket. De ez a’ nagy történet, ’s Pataki Prof. Sípos és Kézy Uraknak deák verseik ezen menyegzőre, engem is elszédítettek. Által küldém tegnapelőtt Patakra nyomtatni, ’s ma Kézy a’ maga és a’ Sípos nevében olly magasztalást írnak felőle, hogy elhihetném magamat, ha magam nem csak igen jónak nem tartanám, sőt azt állítanám, hogy épen nem érdemes az Erdőmhöz, Könyörgesemhez, Wesselényimhez ’s Báróczymhoz hasonlítatni. Valóban olly távol vagyok a’ felfuvalkodástól, hogy inkább kételkedtem, ha fog e azoknak tetszhetni, a’ kik az effélékről ítélhetnek, ’s csak eggy bizonyos ok miatt küldtem sajtó alá. Ird-meg, mit ítélsz róla. – Vetted e levelemet a’ Wesselényiné kérése eránt? Kis nekem máig sem felelt. Mint van? nincs e rosszúl? Ah illum meæ si partem animæ rapit maturior vis etc. etc.
Elj szerencsésen és szeress!
5a Apr. 1810.

[Címzés:] Tekintetes
Berzsenyi Dániel Úrnak
Pest, Marczali,
Mikla,
Somogy Vármegyéb[en]