HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Rumy Károly Györgynek
Széphalom, 1809. augusztus 16.
Széphalom, 1809. augusztus 16-án.
Az ég tartsa meg a mi Caroline Amelie-nket, szeretett Barátom. Legyen az Ön fiatalságának öröme és egykor majd idős korának vigasza és támasza. Adja át szeretett barátnőjének üdvözletemet és barátnőm üdvözletét, és csókolja meg a kedves gyermeket a nevünkben. Másfél éven belül egy jóságos gólya hozzon a hitvesének egy fiúcskát, ez minden kívánságom ez alkalommal. – Sophiem még járkál, de nemsokára vezekelni fog ő is Éva bűnéért.
_____________________________

Sennowitz professzor augusztus 11-én érkezett meg. Másnap elvittem az innen 4−5 órányira fekvő Telkibányára. Először itt találkoztunk, de nem volt teljesen ismeretlen. Még nem látta az Ön földrajzi szótárát. Kinyitotta a Telki-Bánya szócikknél, és azt soványnak találta. Belátta azonban, ez a mű nem azért készült, hogy mindent tartalmazzon a mineralógus témájáról. Éjjel átolvasta Nitsch kéziratát, és másnap azt mondta nekem, hogy vétek lenne kiadatlanul hagyni; és hogy forduljak Dollhoz. Azt nem mondtam meg neki, hogy mi a szándékom. Most akarom elküldeni Önnek a példányt; a Bécs felé vezető út újra nyitva áll, és Ön megszólíthatná e tárgyban Dollt. – Sennowitznál volt a bécsi Annalen májusi száma, megengedte, hogy belenézzek, mert előfordul a nevem Köffinger recenziójában (ami állítólag Röslertől való). Nem vagyok oly igaztalan, hogy azt állítsam, érdektelen számomra a nevemet nyomtatásban tudni. De az engem ismerők tudják, hogy nem szomjazom efféle tömjénezésre. – Ez alkalommal mesélte Sennowitz, hogy szemrehányást tett Röslernek az Ön Almanachjáról írt maró recenziója miatt. Rösler bevallotta, hogy az ő tollából száramazik. Túlságosan is barátja vagyok Önnek, sem hogy el tudjam titkolni, mit válaszolt Rösler Sennovitznak: „De hisz igaz, mert mondja meg, vajon akad-e még egy ilyen felfuvalkodott, beképzelt ember a császárság ifjai közt, mint Rumy”. – Rösler maga is adott ki évkönyveket, Rösler maga is prédikátor akart lenni, így természetes, hogy nem akar jót az én barátomnak. – Sokat beszélgettünk Önről. Azt hiszem, elnézhető Sennovitz professzor úrnak, hogy szinte semmilyen kapcsolatban nincs Önnel: azonban egyáltalán nem ellenséges, hiszen igazságos volt Önnel. – Tőle tudom, hogy mit mondott Önnek Sonntag szuperintendens az Ön Eperjesen tartott prédikációjáról. A szuperintendens urat 21 éves korom óta ismerem, és nem csodálkozom a kritikáján. De hogy hiheti, hogy olyan beszédet tart a szomolnoki prédikátor a saját közössége előtt is, mint egy eperjesi hallgatóság, méghozzá ez előtt a hallgatóság előtt?
_____________________________

Augusztus 17-én este.

Sípos és Kézy professzorok korán reggel meglátogattak. Alig foglaltak helyet, amikor belépett az anyósom, és átnyújtotta az Ön drága ajándékát – a sziluettjét – az autográfokkal együtt. Izgatottan lapoztam át nem zavartatva magam a jelenlétükben, nekik is részt kellett vennük, és meg is tették. Az is nagyon kedves volt tőlük, hogy felismerték Önt a rajzról, és Sípos megígérte nekem, hogy gazdagítja a gyűjteményt Bode csillagász egy levelével. Tudja, hogy mennyire becsülöm, szeretem Önt, nem is szükséges bókokkal elhamoznom, úgy is tudja, hogy mennyire le vagyok kötelezve, kedves Barátom, a nekem oly drága ajándék miatt.
Árnyképe egy folio nagyságú könyvbe kerül majd, amelyben rézmetszeteket és rajzokat őrzök. Bárcsak átölelhetném ezt a kiváló férfit, ezt a szeretett barátot! – Sípos felolvasott nekem egy rövid magyar írást. Ez az Iliász rövidített kiadása – Fichte idealizmusa! Beletemetkeztem látásába és hallásába; megtartottam a szöveget lemásolni és átgondolni. Kézy azelőtt hajlamos volt az empirizmusra; most is Fichte tanítványa. Elolvastattam velük, ami az Ön Freymüthigenjében áll Fichte művéről és az abszolutizmusról. Majd kettőjüknek beismertem, hogy én az új iskola esztétáit a saját köreimben (titokban) fecsegőknek tartom, gyakran egyáltalán nem értem őket: de mert nem értem, emiatt nem is ítélem el őket. Csak azt szeretném tudni, hogy mit nyer a művészet a fecsegéssel. Lessing, Winckelmann és Goethe nem voltak fecsegők, és őket értem. –
_____________________________

Kézy bevallotta, hogy még nála van az Ön csomagja, amit júliusban adtam át neki. Azt hittem, hogy a korábbi évekhez hasonlóan most is lesznek Iglóról való jogászok Patakon, és Szomolnokon keresztül mennek haza. Nagyon megdöbbentett, mert ő a vizsgán azt mondta, hogy van alkalmatossága azt elküldeni. Most látom, hogy nemhogy nem nyertem semmit, hanem még sokat vesztettem is azzal, hogy a csomagot nem küldtem Kassára. Mély bűnbánattal kérem a bocsánatát a vétkem miatt. A lipcsei Literatur Zeitungért és Berzeviczy művének példányaiért küldött 30 f van benne, és ezt az első Kassára menő alkalmatossággal meg fogja kapni.
Írja meg, hogy akarja-e Pölitz Stilisztikáját. Kölcsönadhatom az ötkötetes művet, és azt hiszem, az némely tekintetben hasznos lehet a művéhez. Számomra mindig is nagyon kedves volt. –
Adja Isten, hogy sikerüljenek a tervei a leányintézettel kapcsolatban: bár alig remélhető. A magyar anyák Önt személyesen nem ismerik; inkább várost kívánnak, mintsem egy Szomolnokhoz hasonló helyet. Különösen azok az anyák szeretnének adni városi művészeteket a gyerekeiknek, akik nem tarthatnak madámot vagy udvarmestert a háznál. – Ez az a frivol dolog, amit jó modor néven ismerünk. Sok anyát ismerek, akik többet foglalkoztak ezzel, mint a német nyelv és a komoly tárgyak megtanulásával. Mit meg nem tettem azért, hogy néhány ismerős asszony inkább Lőcsére adja a gyerekét Sennovitzhoz, mintsem a kassai Nicolaihoz. Dicsértem a lőcsei Sennovitzot, mert tudom, amit a ritkán látott, de nagyra becsült barátnőm, Therése Günther mondott, aki a kezei közt volt. Így azt mondtam nekik, hogy a Nicolainál veszélyben van a gyermekeik erkölcse és az erszényük is. De a fontos szempont Kassán lenni! győzött Lőcsével szemben – a’ hol fatáliter pronunciálnak németűl, és a messze is van!!! Mindazonáltal szentül ígérem Önnek, hogy minden lehetségest megteszek.
_____________________________

Nem akarja nekem előjegyezni Schlüter német−latin Sallustiusát? Doll utánnyomta. Nagy szükségem lenne rá.
_____________________________

Kisfaludi Regékjét és Pápay művét recenzeálni fogom Önnek, amint szükséges lesz. Csak négy számát kaptam meg a bécsi Annalennek. Előfizettem, így remélem, hogy nemsokára megkapom a többit is.