Széphalom, 1809. január 12.
Nagyon becses, nagyon szeretett Barátom!
E hó 2-án kelt becses levelét a tegnapi postával kaptam meg. Még csak nem is szükséges külön elmondanom, hogy mit jelent nekem, hogy pályaművem elnyerte tetszését. Helyenként én magam sem érzem rossznak, és olykor-olykor belátom, nem igaztalanul mondják, hogy tollamon át izzóan áramlik ki a szívem. De attól tartok, hogy egyenetlenségeket fognak találni, és emiatt merészeltem Önhöz menekülni, nem csupán azért, mert éreztem, hogy németem vét a grammatika szabályai ellen. Nagyon jól tudom, hogy elég rosszul írok németül; csak arra nem találok világos magyarázatot, miért tudok néha sikert akartni a német stilisztika egyes műfajaiban. Kis episztolájának recenziójában Ön dicsérte a szerző német fordítását. Ez a fordítás tőlem van; másolás nélkül dolgoztam ki, Kis alig hat szót javított ki benne, és úgy nyomtatták ki, ahogyan azt első nekifutásra megírtam. – Talán tiszta lenne a német stílusom, ha nem abban a korban éltem volna, amikor a német próbálta kiszorítani a magyart és a latint. – Ön ért engem. – Így volt a nagy Pászthory is. Rosszul írt németül és kiválóan franciául. Mindezek mellett szívesen bevallom, hogy a Szentlélek minden adománya közül számomra az lett volna a legkedvesebb, amit az édes bortól megmámorosodva megvilágosult apostolok kaptak. – Szerintem senkinek sem fogják odaítélni a tübingiai versenybírók a díjat. Mostanáig már régen megtehették volna, ha lett volna rá módjuk.
Gróf Rogendorff Cajetan január 7-én nálam halt meg. A toszkánai Szent István rend parancsnoka volt és 1771 óta tanácsos a milánói kormányban. Itt közeli rokona, Carl Firmian gróf alatt kezdett el itt szolgálni, majd pénzügyi főigazgató lett Padovában, mígnem 1806-ban e harmadik hazáját is el kellett hagynia. Salm herceghez, a gurki püspökhöz menekült, aki az unokatestvére volt, s akinek a családja azzal a megkötéssel vette át a javait, hogy ellátják idős napjaiban. 1806-ban lett lelkész. Összekülönböztek, és Cajetan hozzánk menekült Kázmérra.
Kisebb csomag iratot és egy Firmiantól ajándékba kapott Horatiust örököltem tőle. Ebben a noteszben találtam meg családtörténete dokumentumait, Wilcžek gróf hozzá intézett pompás levelét, egy másikat Kaunitz minisztertől, egy harmadikat Hohenwart érsektől, stb. Micsoda kincsek a kézirat-gyűjteményem számára! Szolgálója azt mondja, hogy Milánóból menekülve egész ládákat dobott a tűzbe. Milánóban nem csak komornyikja volt, hanem még futára is, és 4000 aranydukátos tartozást fizetett ki egy gazfickó komornyikért. – Nagyon tanult férfi volt. Egyszer azt mesélte nekem, hogy Firmian gróf vele intézte a rézmetszetek felvásárlását, és ez azt mutatja, hogy ezen a téren is voltak ismeretei. Soha egy férfit sem láttam jobb hanggal, több szerénységgel, s erkölcse a legtisztább volt. A jezsuitákat gyűlölte, a pápákról úgy beszélt, mintha nem viselt volna palástot, de szent volt számára a katolicizmus. A papírjai között találtam néhány prédikációt, amit Karintiában tartott. Megborzongtam ettől a természetfeletti kegyességtől, hogy azt hisszük, amit az egyház parancsol. Azzal a szándékkal hajtottam össze a papírokat, hogy soha többé nem veszem elő. Vele halt ki a Rogendorffok szép nemzetsége. Nota bene. Az apjának Pálffy Miklós nádor leánya, Karolina volt az anyja. – Nem ragad el az ősi leszármazás, üres csillogásnak tartom még a nejem és a leányom vonatkozásában is.
Kitalálja, hogy mi sértett meg Berzeviczy tanulmányában. – Én is aggódom a feloszlatás miatt, és látom is a lehetetőségét. De egészen más nyugodt lélekkel beszélni erről, mint ha valaki aggódva teszi ezt. Sőt akkor is, ha erről kívánatos dologként beszél az arany és a nyereség miatt. – Írtam erről régi iskolai barátomnak, Koczoknak is. Mikor levelem megérkezett, Berzeviczy éppen Koczoknál volt. Koczok magyarázatra szólított fel. Megtettem. Jól látom Berzeviczy nagy érdemeit, tudom, hogy nem kellene török módjára gondolkodnunk. De mi lesz abból a népből, amelyik Berzeviczyhez hasonlóan gondolkodik? Az alkotmány megváltoztatása stb. Ez már teszi! − ha nem lehet elkerülni: de a politikai gyilkosság – a feloszlatás – és mindez az arany miatt! – El! el! –
Megismétlem újévi jókívánságaimat. A Jóisten tegye Önt apává! –