Igyunk barátim! a’ komor
Bú’ lángja nem tsatázik,
Ha mádi borral a’ gyomor
A’ kis pokol meg ázik.
Igyál! ne, e’ szőlő-gerezd’
Levével öblödet fereszd.
Vígadj ötsém! ma-holnap
Zsákjába dughat a’ pap.
Mi gondod a’ továbbira,
’S világodat hogy’ éled?
Tekínts tsak e’ jó mádira,
Szíved tudom meg éled.
Más hadd gyötörje a’ fejét
Töltvén bolond esztendejét;
Éljünk rövid napunkkal
Múlatva víg igyunkkal.
A’ Bakhus úr’ pintzéjibe
Magam leszek vezértek:
Nunc est bibendum! ennyibe
Horáttzal eggyet értek.
(1Horatius. Carm. Lib. I. Od. 37.
) Igyunk, eb a’ ki nem barát!
Tegyünk le minden maskarát,
’S már most no, poculatim
Igyunk vidor barátim!