* Az első sor előtt +  jel.
Laura! Kellemességednek
 
És mosolygó Szépségednek
          Hathatossabb Balsama
Érzésimet meg-szédíté,
Meg-bájolá, részegíté,
          ’s Egy perre borsolta ma.
Kőztők nagy Perlés lázzadott,
Mellyet az abbol támadott
          Szent Dicsősség okoza,
Hogy mellyik az, ki Tégedet
Meg-érezvén, fel-ébredett’
          ’s nékik ennyi jót hoza?
Mindenik nagy hevességgel
Perelt, hogy e’ Ditsősséggel
          Birjon a’ tőbbek felett,
Illy formán szóltak egy’másnak
Mig e’ heves tzivódásnak
          Lelkem által vége lett:
              Szaglás.
Tudjátok é, hogy magatok
Más felé andalogtatok
          M
a s
* Má s 
 T
a rgyonn
* Tá rgyonn 
 szúnyókálva
Mikor a Tántznak őltözött
Sz
e ps
e g
* Szé psé g 
 Le
a nyai
* Leá nyai 
 között
         Laura el jött sétálva
Mikor eggy zöld Myrtus mellett
Eggy kis szellö rám lehellett
         Ambrózias illattal
Mellyet mihelyt észre vettem
Inatok fel ingerlettem
          E des
* É des
 Tsiklandozattal.
 
               Látás 
Elsöbben is mélly Álmomból
Tévelygö Andalgásomból
           Nemde én pattanék ki?
Látták édes Nyilaimat,
Villámló Pillantásimat
         E’ kis Berek vidéki.
Mig tűzes szemem sokára
R
a * Rá  
 akadt a’ szép Laurára
         ’S fél oldalt reá tsapott:
Ah, mikor a tőbb szem között
Látásunk öszve ütközött,
         ’s eggy mástól l
a ngot
* lá ngot 
 kapott.
Ah, mikor Szüz Pillantása
’s elevenebb Katsintása
         Kétszer az enyimre Lött! –
Bezzeg mind fel pattantatok,
Bezzeg el oszlott álmatok
         Melly lankasztott az elött
Lebegö Bársony Hajainn
Elefánt tetem vállainn
         Melly szép szinek látszattak?
* Jav. ebből: láthattak 
Rózsát mosolygó Ajjaka,
Hószin Melyje, Márvány Nyaka
         Ah, miként el ragadtak!
               Hallás .
Hát mikor mélly sohajtása,
S Bágygyadt Hangonn tett szollása
         Ébredt Fűlembe hatott:
E des
* É des
 Ájulás lepett el,
 
Melly eggy Mennyei élettel
         Ketsegtetett, biztatott.
Mikor mellé ereszkedtünk,
S Végre, hogy sok kérést tettünk,
         Ezt mondotta Szeretek!
Ah, e’ szóra Vérűnk 
e gett,
* é gett
És minden elevenséget
Ti is le vetkeztetek.
Mikor mézes beszédjére
Örök hüséget ig
e re,
* igé re 
         ’S Illy biztató Hangonn
* Jav. ebből: Hángonn 
 szólt:
Szeretek! – tsak T
e ged
* Té ged 
 kedvellek,
Tsak néked élek, ’s lehellek,
         Míg be nem fed a’ sir bólt.
Akkor, – oh, mert a’ Szavának
Olly édességi valának,
         Hogy élet ömlött belénk, –
Eggy leg édesebb Mennyei
Öröm Gyönyörködései
         Repestek vigann felénk.
Mikor kedvesének mondott,
El vett minden bút és gondot
         Ez az édes nevezet.
’s Hizelkedö Beszédenek
Mézzén le tsorgó Szivének
         Mindnyájunk temjénezett.
             Tapintás.
Közte e’ Temjénezésnek
’s e’ Mennyei Ihletésnek
         Kezeim fel emelém,
E s
* É s
 jó t
e tel
e t
* té telé t 
 hálálván
 
Ez imádni méltó Bálván’
         Szent Testét meg őlelém.
Ah, Halhatatlan Istenek!
Mit érzettem? ah, millyenek
         Voltak gyenge tagjai!
Mellyek mikor rám hajoltak,
Nálok gyengébbek nem vóltak
         A’ Rózsa’ Harmatjai.
Melyj
e t
* Melyjé t 
 Ámornak Melege
Olvasztván gyengénn pihege
         Két kerek Dombja alatt;
Kezemet tévén Szivére.
Sürünn vertt, és minden Vére
         Hozzám örömmel szaladtt.
Mint a’ hó a’ Nap hevétől,
Ugy az ö tüz Szerelmétől
         Mind el olvadva valánk,
E letünk
* É letünk
 belé kőltözött,
 
’s ölelö karjai között
E Világnak meg halánk.
               Ízlés .
Mit ér a’ szép Gyümölts maga,
Bár kedves a’
* 
az   ért. sz. em.
 Szine, Szaga;
          Ha jó Ízzel nints tele?
Ti tsak Laura’ Szépségére
Bámultatok, ’s méz izére
         Eggyitek sem ügyele.
Nints a’ Nektár ollyan édes,
A’ mellyet tölt Ganimédes
         Jupiter tsészéjébe;
Oh nem bir az annyi jókkal,
Ha tsak eggy illy édes csókkal
         Nem egyeliti Hébe!
Illy jó Izzel nem kinálja
Gazdag Lakosit Pankája
         ’S Más termékeny Tartomány;
Ennél édesebb Itala,
Már a’ Királynak sem vala,
          Óh, Mennyei Adomány!
Óh, Méznél édesbb Ajakok!
Millyen Nektárt tsorgattatok
         Rózsa szin Kelyhetekből?
Melly édes Tsókok valának
Mellyeket kőltsön szopának
         Hév ajjakim ezekből!
Tsömőrt ád az édes, ha sok:
De ezek nem tilalmasok;
* 
tin almasok  ért. sz. em.
         Ez nem ollyan édesség. –
Oh Laura! szám kivánságát
Ne tsald-meg, ne tarts Diétát,
         Oh, nints ebbe sok ’s elég!
              Lelkem.
Mit tzivódtok? ah, szünjetek,
Hiveim! mit Versengetek?
         Tsak Laurát imádjátok:
Lebegjetek Gyönyörüség’
Szárnyainn, ’s az örök Hüség’
         Pontjára mozgassátok.
Miólta Kellemit velem
Éreztettétek, tisztelem
Rabja vagyok rab szijjainn
Rengetvén nyájas Karjainn
Szivem hozzá tsatolta.
E n
* É n
 Párját nem tapasztalok,
* Jav. ebből: tapasztalok 
 
Néki élek, néki halok,
         Ö énnékem mindenem!
Jer Laura! jer, Erzésémet
Mind ébreszd fel, és engemet
         Ne hagyjál veszteglenem! –