[A vers hiányzó részéről l. a .]
[…]
Az én Lelkem’ sóhajtásitól
Reszket a’ fáknak levele,
Mellyeket itt mélly panaszitól
Lassú zúgással emele. – ..
Nézd, – a’ fűvek’ özön
*<lútskos> özön Az áth. szó fölé írva.
harmatja,
Nézd, még mostan sem száradt fel;
Bár a’ forró Nap szárogatja
Mind úntalan hév tüzével.
Ezek az én olvadt szívemnek
Vízzé vált párázatjai,
Ezek e’ két ki száradt szemnek
Könnytseppé váltt harmatjai.
A’ többit a’ Virágtőltsérek
Fel szívták a’ múlt Napokban:
Hogy a’ Virágok illy kövérek,
Ah,
*A vessző utólagos betoldás.
Nékem az be’ sokba’
*Az s olvhtl. betűből jav.
van! –
*A gondolatjel utólag betoldva.