HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Tanúnak hívott Liget
Itt a’ Liget! – hűs’ Árnyékába
Mellynek, tsak azért hívtalak,
Hogy e’ Fákkal ezen Órába’
Téged’ Szemben állítsalak.

Ők Tanúim, ők’ keseredett
Szívem’ Síralmit hallották
Ők Panaszim, ’s a’ te Nevedet
Gyakorta visszahangzották.

Halgassd, óh szép! – ha! – mi bús Szellő
Suhog a’ gyenge Ágakon, –
Mint reszketnek, nézd, – a’ zőldellő
Levélkék tőle azokon!

Az én Lelkem’ Sohajtásitól
Reszket a’ Fáknak Levele,
Mellyeket itt mély Panaszitól
Lassú Zúgással emele. –

Nézd – a’ Fűvek’ nedves Harmattya,
Nézd még mostan sem száradtt fel,
Bár a’ forró Nap szárogattya
Mind úntalan hév’ Tűzével.

Ezek az én olvadtt Szívemnek
Vízzé váltt Párázattyai!
Ezek e’ két kiszáradtt Szemnek
Könnytseppé váltt Harmattyai!

A’ többit a’ Virágtőltsérek
Felszívták a’ múltt Napokban:
Hogy a’ Virágok illy kövérek
Áh, nékem az be sokba’ van!