MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Dél
Fel hágott már a nap a Dél hév pontyára.
Egyenesen omlik le felé sugára.
Tüzesűl a bádjadt levegö ég ’s hevül.
Fel forrt az egész természet merevül
A barmok terepély bik fák alá mennek.
Hives árnyékjokban lihegve pihennek.
A’ madárkák csűngnek a’ hives ágakról.
Le száradt a’ nota el tikkadt torkokról.
Az utazo ki már csak alig lehellett
Oltja szomjat*
szomját
a hüs forrás vize mellett.
A lankadt arato le dül izzadt fövel
Hogy majd dolgát kezdje meg ujjult erövel.
Csupán csak a*
az ért. sz. em.
munkás méhetskék zsibongnak.
Széjjel az illatos rétek között dongnak.
Csupán csak az apro bokrotskák tövében
Zeng a csörgö prützök a nap melegében.
A rezzent gyikotska a gaz között csereg.
Meg áll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Sok szaz*
száz
szűtske ugral*
ugrál
pattano lábain.
A hevtöl el aszott füveknek szárain.
Egyebek mind hives hejeken pihennek.
A Dél forro heve elöl fére mennek.
Alusznak magok is a hives szellök is.
El tikkadtak a nap hevetöl tán ök is.
Csak némely enyelgö Zefirek játtzanak
Melyek a’ levelek alol ki ugranak.
Czitzáznak kerengö szarnyal*
szárnyal
a’ bokrokon.
Lassan el enyésznek a liliomokon.
Jertek ki oh nyájas fuvallatok jertek.
Kik az Ambroziás rosák közt hevertek.
Bujjatok ki bársony ágyábol bujjatok
El bádjadt kebelem piheg utannatok.
Szedjetek menyei illatot szedjetek.
E vidám gesztenye alá ugy jöjjetek.
*
A toldalékot hosszú vízszintes vonal választja el az előző résztől.
Hol a néma fáknak sirva eneklem.*
éneklem
Mint égeti mellyem a forro szerelem.
Ah! most is az a nap forog az eszembe,
Melyben leg elöször lobbant fel szivembe.
Mellyen rám csillamlott*
csillámlott
Rozi szem pillája.
Tüzétöl fel gyuladt az Amor fáklyája.
Ah! azolta nintsen semmi nyugodalmom.
Meg*
Még
sints e’ kinomért leg kissebb jutalmam.
Könyörgök esdeklek néki mind untalan.
Minden könyörgésem rá nézve hasztalan.
Égek; s égesimet*
égésimet
ortzámon mutatom.
De az orvaslásra ötet nem hajthatom.
Sirok; de sirasom*
sirásom
nints kit érdekejjen.
Panaszlok; de arra nints a’ ki feleljen.
Ah! kinos allapot*
állapot
bár tsak valahára.
Ennyi kinaimnak lehetne határa.
Atkozott*
Átkozott
Pertz volt az a melyben mellettem.
El menvén kegyetlen Reád tekintettem.
’S Amor mosojogván szelid nézésedbol*
nézésedböl
E kegyetlen lángot szittam ki szemedböl.
Vajha az ég vagy oly angyali szemeket
Vagy ojj Tigris szivbe illö érzéseket
Beléd szép kegyetlen ne teremtett volna
Most szivem ily szörnyü tüzbe nem lángolna.
Egyenes természet! hát rend szerént mégyen.
Hogy a ki mást éget maga jeges légyen.
Vagy Rózi is igy ég, vagy szivem is fazik.*
fázik
Vagy a te hitvány törvényed hibázik.
Vagy tám – – – Mit gondolok? – Balgatag szozatok!
Hisz égek lám még is viz cseppet hullatok.
Ollyan tüz ez mellyet gerjeszhet a jég is.
És lángokkal égvén vizet áraszt még is.
Jupiter is mikor esözik leg jobban.
Lángozo villámja mindeg*
mindég
akkor lobban.
Hát ugyan-ezt Amor nem vihetné végbe.
Holott a leg föbb Istenség az égbe.
Es igy hideg lehet Rozi bár szívem ég
Félre az eszemből oskolai kétség. –
Ámor tanátsábol még öt meg kérlelem.
Ki tudja tán gyengébb szivvel bánik velem!
Sirok panaszkodom uj szokat keresek.
Elötte könyörgest*
könyörgést
tészek térdre esek
Le festem kinomat sáppadtan mint fél hólt
Kintsemnek mond és – – – Ah! de már ez mind volt
Még is egy jó nézést tölle nem nyerhettem.
El tünt, – én egy néma könek reménykedtem.
Vad szűz! gonosz Amor! ’s te vagy ég Istene?
Nem nem az Erynnis szült teged*
téged
oh fene!
Tám a’ nimfádat is a Styxnál nemzeted.
’S […]*
Olvhtl. szó, mely utólag át lett javítva.
az Alecto vad szivét ültetted.
Vesszetek! vesszetek! – – Mit mondok! – – – Oh talám
Mind kettöt meltatlan*
méltatlan
szitokkal káromlám.
Ki tudja? ah talám bennem van a hiba.
Járatlan vagyok meg*
még
Amor titkaiba. – –
Itt ülök már a nap el is hágy engemet.
A lelketlen fáknak mondom keservemet
Pedig tán a kegyes szerelem nevembe
Most sugall leg többet artatlan*
ártatlan
szívembe. –
Kejjetek fel nyájas Zefirek kejjetek!
Mondjátok meg néki hogy hozzá sietek. –

Fel hágott már a nap a Dél hév pontyára.
Egyenesen omlik le felé sugára.
Küszködik*
<Tüzesűl> Küszködik Az áth. szó fölé írva.
a bádjadt levegö ég ’s hevül.
Fel fortyant*
Jav. ebből: forrt
az egész természet merevül
A barmok terepély bik fák alá mennek.
Hives árnyékjokban kérődzve*
Jav. ebből: lihegve
pihennek.
A’ madárkák csűngnek a’ hives lombokról.*
Jav. ebből: ágakról
Le száradt a’ nota el tikkadt torkokról.
Az utazo ki már csak alig lehellett
Oltja szomjat*
szomját
a hüs forrás vize mellett.
A lankadt arato le dül izzadt fövel
Hogy majd dolgát kezdje meg ujjult erövel.
Csupán csak a*
az ért. sz. em.
munkás méhetskék zsibongnak.
Széjjel az illatos rétek között dongnak.
Csupán csak az apro bokrotskák tövében
Zeng a csörgö prützök a nap melegében.
A rezzent gyikotska a gaz között csereg.
Meg áll, liheg, száraz torokkal sziszereg.
Sok szaz*
száz
szűtske ugral*
ugrál
pattano lábain.
A hevtöl*
hévtöl
el aszott füveknek szárain.*
A következő két sor utólag áthúzva:
<Egyebek mind hives hejeken pihennek.
A Dél forro heve elöl fére mennek.>
Alusznak magok is a hives szellök is.
El tikkadtak a nap hevetöl*
hevétöl
tán ök is.
Csak némely enyelgö Zefirek játtzanak
Melyek a’ levelek alol ki ugranak.
Czitzáznak kerengö szarnyal*
szárnyal
a’ bokrokon.
Lassan el enyésznek a liliomokon.
Jertek ki oh nyájas fuvallatok jertek.
Kik az Ambroziás rosák közt hevertek.*
A következő két sor utólag áthúzva:
<Bujjatok ki bársony ágyábol bujjatok
El bádjadt kebelem piheg utannatok.>
Szedjetek menyei illatot keblekbe.*
Jav. ebből: szedjetek.
A következő sor utólag áthúzva:
<E vidám gesztenye alá ugy jöjjetek.>
*
Eredetileg ezután következett a toldalék, itt ezt hosszú vízszintes vonal jelöli.
A következő sor utólagos betoldás.
’S úgy jöjjetek hozzám e’ sűrű berekbe
Hol a néma fáknak sirva eneklem.*
éneklem
Mint égeti mellyem a forro szerelem.
Ah! most is az a nap forog az eszembe,
Melyen*
Jav. ebből: Melyben
leg elöször lobbant fel szivembe.
Mellyen rám csillamlott*
csillámlott
Rozsi*
Jav. ebből: Rozi
szem pillája.
Tüzétöl fel gyuladt az Amor fáklyája.
Ah! azolta nintsen semmi nyugodalmom.
Meg*
Még
sints e’ kinomért leg kissebb jutalmam.
Könyörgök esdeklek néki mind untalan.
Minden könyörgésem rá nézve hasztalan.
Égek; s égesimet*
égésimet
ortzámon mutatom.
De az orvaslásra ötet nem hajthatom.
Sirok; de sirasom*
sirásom
nints kit érdekeljen.*
Jav. ebből: érdekejjen
Panaszlok; de arra nints a’ ki feleljen.
Ah! kinos allapot*
állapot
bár tsak valahára.
Ennyi kinaimnak lehetne határa.
Atkozott*
Átkozott
Pertz volt az a melyben mellettem.
El menvén kegyetlen Reád tekintettem.
’S Amor mosojogván szelid nézésedbol*
nézésedböl
E kegyetlen lángot szittam ki szemedböl.
Vajha az ég vagy oly angyali szemeket
Vagy ojj Tigris szivbe illö érzéseket
Beléd szép kegyetlen ne teremtett volna
Most szivem ily szörnyü tüzbe nem lángolna.
Egyenes természet! hát rend szerént mégyen.
Hogy a ki mást éget maga jeges légyen.
Vagy Rózsi*
Jav. ebből: Rózi
is igy ég, vagy szivem is fazik.*
fázik
Vagy –*
Vagy – Utólag a sor elé beszúrva.
vagy*
Jav. ebből: Vagy
a te hitvány törvényed hibázik.
Vagy tám – – – Mit gondolok? – Balgatag szozatok!
Hisz égek lám még is viz cseppet hullatok.
Ollyan tüz ez mellyet gerjeszhet a jég is.
És lángokkal égvén vizet áraszt még is.
Jupiter is mikor esözik leg jobban.
Lángozo villámja mindeg*
mindég
akkor lobban.
Hát ugyan-ezt Amor nem vihetné végbe.
Holott a leg föbb Istenség az égbe.
Es igy hideg lehet Rozi bár én*
<szivem> én Az áth. szó fölé írva.
égek*
Jav. ebből: ég
Félre az eszemből sejtelmes*
<oskolai> sejtelmes Az áth. szó alá írva.
kétségek.*
Jav. ebből: kétség
Ámor tanátsábol még öt meg kérlelem.
Ki tudja tán gyengébb szivvel bánik velem!
Sirok panaszkodom uj szokat keresek.
Elötte könyörgest*
könyörgést
tészek térdre esek
Le festem kinomat sáppadtan mint fél hólt
Kintsemnek mond és – – – Ah! de már ez mind volt
Még is egy jó nézést tölle nem nyerhettem.
El tünt, – én egy néma könek reménykedtem.
Vad szűz! gonosz Amor! ’s te vagy ég Istene?
Nem nem az Erynnis szült teged*
téged
oh fene!
Tám e’*
Jav. ebből: a
nimfádat is a Styxnál nemzeted.
’S Belé*
Olvhtl. szóból javítva.
az Alecto vad szivét ültetted.
Vesszetek! vesszetek! – – Mit mondok! – – – Oh talám
Mind kettöt meltatlan*
méltatlan
szitokkal káromlám.
Ki tudja? ah talám bennem van a hiba.
Járatlan vagyok meg*
még
Amor titkaiba. – –
Itt ülök*
<már>
a nap is*
Utólagos betoldás
el*
<is>
hágy már*
Utólag a sor fölé betoldva.
engemet.
’S*
Utólag a sor elé betoldva.
A lelketlen fáknak mondom keservemet
Pedig tán a kegyes szerelem nevembe
Most sugall leg többet artatlan*
ártatlan
Szépembe.*
Jav. ebből: szivembe
Kejjetek fel nyájas Zefirek kejjetek!
Mondjátok meg néki hogy hozzá sietek. –