Álla Fillint egy ház ajtón
zörge mondván, ki van ithon?
Fillint vagyok, nyisd-meg Kintsem!
Felel Klári, nem! nem!
Viszsza térni aʼ mint készűl
hallya, kultsa hogy meg-zördűl
hallya, s ismét viszsza kullog
és bátrabban kopog.
Ah! Fillintet bé nem veszed?
nem! ugy mond, mert félek töled;
már éjtzak van, magam vagyok,
ajtót nem nyithatok.
Aʼ szomszédok, ha most bé-lépsz
meg-lesnek maid, ha viszsza térsz.
viszsza tére, de tsak reggel,
nevetve méne-el.