HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Amornak különbféle nyilai.
Nézd, o Doris! nézd a völgyben
ama zöldellö térjségben
Pásztor miként vigadoz
Amor, nézdsze! a kis Amor
mint jár*
jar [em.]
köztök, és melly bátor!
minden párhoz hogy tzéloz!

2.
Ime! már azt meg sértette
Nimfájához le-kötötte
a ki amott sohajtoz
O szeginy! be keservessen
vár egy kintset, kit szeressen
de ez másutt múlatoz.

3.
Dámonra tsak most tsapott nyilt
már is szive, lásd, hogy meg nyílt
mint terjednek karjai?
Nyújtya testét füves ágyra
álmot kiván illy bajára
ásitoznak ajaki.

4.
Mopsus éppen új társával
beszidben volt, hogy nyilával
meg gyujtotta szerelmét
de már halgat, ʼs búnak indúl
gondolkozván fortélyokrúl
mint lopja meg kedvessét?

5.
Alig köpvén már mellyén túl
Dafnis, szive’ ászállyátúl
az Egekre tekinget
Kloris Aszszony szép jegyessét
maga mellé vette kintsét
a vizen túl legelget.

6.
Nézd! amaz hogy iszsza nyálát!
Mennyünk Doris! mert ha meg lát
a kis Amor, ránk nyilaz
Akkor, hidd el, a mit láttál
most másokban tapasztaltál
mind énbennem lesz igaz.