Én
* En [em.]
egyedül Boldogtalan,
én
* en [em.]
legyek magam szépre méltatlan?
Vulcanust én szeressem,
ki Paristúl szebbnek itiltettem?
Vulcanust! kit nagy Jupiter
az Égböl
* Egböl [em.]
mint egy szemetet
ormotlanságáért tsúfúl ki vetett!
Ah borzad minden tetemem,
ha rút artzolattyát meg tekintem.
Egisz nap a méhelybe
kovácsol, ʼs fördik a sürü füstbe:
Itt homloka feketedik,
pörzsölt pofája meg keménykedik:
Estvére haza sántikál,
le düll a meg tisztúlt ágyra,
füstös mellye hörög, ásit agyara:
ha nem hall édes szavakat,
morog, ʼs kohol ellenem hadakat.
Szerelmet vár a tsuf tatár,
pedig reá csak köpedelmem kár;
meg várja a kincsnek nevét
dúll, fúll, ha nem vadászom szerelmét.
Ah kincs! Hidd el ocsó vagy
szebbre nevelt szivem elött
meg vallom, hogy tsuf vagy szemeim elött:
nem kellesz, nem! Barátom!
rémülök, ha árnyékodat látom.
A szép szépet kedvellyen,
ki ki hasonló sorsút keressen.
Medusa Vulcanushoz;
Adonis illik a szép Venushoz:
vagy véget vess, nagy Jupiter!
türhetetlen keservemnek,
szebb tárgyat rendelvén szeretetemnek:
vagy rendre az Isteneket
el vonszom Hitvessektül sziveket.