Ennek Férje Vulcanus, azonnal hogy született, Jupitertöl
* Jupitertol [em.]
le taszittatott az Egekböl ki mondhatatlan rútsága miatt: az esetböl ki tört lába, és hogy e földön ne henyéllyen, a kovács mesterséget találta fel, és Jupiternek nyilakat koholt amaz egy szemü Cyclops leginnyeivel edgyütt. Ezt utálván Venus, kinek szépsége tagadhatatlan vala, ʼs panaszolkodván, Jupitertöl
* Jupitertol [em.]
más Férjet kivánt; de mivel ezt meg nem nyerte, szabad életet kezdvén, minden személly válogatás nélkül édesgette a Férfiakat a szerelemre; ugyan azért a vers szerzöktül a Fajtalanság Isten Aszonyának tartatott; Panaszi illyenek voltak:
Én
* En [em.]
egyedül Boldogtalan!
én
* en [em.]
legyek magam szépre méltatlan?
Vulcanust én szeressem,
ki Paristúl szebbnek itiltettem!
Vulcanust! kit nagy Jupiter
az Égböl
* Egböl [em.]
mint egy szemetet
ormotlanságáért tsúfúl ki vetett!
Ah borzad minden tetemem,
ha rút artzolattyát meg tekintem.
Egisz nap a méhelybe
kovácsol, ʼs fördik a sürü füstbe:
Itt homloka feketedik,
pörzölt pofája meg keménykedik.
Estvére haza sántikál,
le düll a meg tisztúlt ágyra,
füstös mellye hörög, ásit agyara:
ha nem hall édes szavakat,
morog, ʼs kohol ellenem hadakat.
Szerelmet vár a tsúf tatár,
pedig reá csak köpedelmem kár;
meg várja a kincsnek nevét,
dúll, fúll, ha nem vadászom szerelmét.
Ah kincs! Hidd el ocsó vagy
szebbre nevelt szivem előtt;
meg vallom, hogy tsúf vagy szemeim elött;
nem kellesz, nem! Barátom!
rémülök, ha árnyékodat látom.
A Szép szépet kedvellyen,
kiki hasonló sorsút keressen;
Medusa Vulcanushoz,
Adonis illik a szép Venushoz:
vagy véget vess, nagy Jupiter!
türhetetlen keservemnek,
szebb tárgyat rendelvén szeretetemnek;
vagy rendre az Isteneket
el vonszom Hitvessektül sziveket.