HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Oenone az el ragadott Helenával Ida hegye alatt evedzö Párisnak.
Ovidius Heroid. Epistola 5.
Aria No. 16.*
[Margináliára később írt megjegyzések, világosabb színű tintával.]
Ah Boldogtalan! mit szemlélek hajodba?
nékem igirt hited után Görög Hitvest tartol karodba!
Ah tellyes hajód Pergamának vérével;
Troja hamvát, vég romlását szerzed tolvaj szereteteddel:
Eztet Kassandra testvéred nemde jövendölte,
szijjel vetett hajazattyával jelentette,
Egy Görög Üszö, ugymond, országodat, hatalmadat,
meg töri Paris! urasságodat.

Tölem szivedet ah melly hamar el ragadtad!
álhatatlan hivségedet idegeny szivnek hamar el árultad.
A nyárfákkal nyöl töled ki metzett nevem;
de szivedbül szerelmedbül jaj! már ki nyölt emlékezetem!
Ida völgyébe vadászatra szolgáló eszközid,
a hállók, tőrők, tegzek, ivek, és nyilaid árúllyák hitszedésedet,
Oenone szivitül történt tsalárd pártütésedet.

Egy nyárfa haján ah melly hazug ama versed:
Xanthus akkor visza follyon, midön el hagylak Oenone téged!
Ah el hagytál! Tsalárd! el hagytál engemet!
Könyveimmel, keservimmel tellyes sorsra hoztad éltemet:
Folly visza Xanthus szigyenitsd meg Parisnak hitét,
vidd visza szivitül Helenának szivét:
Ah szerentsétlen Oenone! Kinek adtad, áldoztad,
hiv-szeretö szivednek tüzét.