1780 A |
1781 A |
|---|---|
Ah Boldogtalan! mit szemlélek hajodba?
nékem igirt hited után Görög Hitvest tartol karodba!
Ah tellyes hajód Pergamának vérével;
Troja hamvát, vég romlását szerzed tolvaj szereteteddel:
Eztet Kassandra testvéred nemde jövendölte,
szijjel vetett hajazattyával jelentette,
Egy Görög Üszö, ugymond, országodat, hatalmadat,
meg töri Paris! urasságodat.
Tölem szivedet ah melly hamar el ragadtad!
álhatatlan hivségedet idegeny szivnek hamar el árultad.
A nyárfákkal nyöl töled ki metzett nevem;
de szivedbül szerelmedbül jaj! már ki nyölt emlékezetem!
Ida völgyébe vadászatra szolgáló eszközid,
a hállók, tőrők, tegzek, ivek, és nyilaid árúllyák hitszedésedet,
Oenone szivitül történt tsalárd pártütésedet.
Egy nyárfa haján ah melly hazug ama versed:
Xanthus akkor visza follyon, midön el hagylak Oenone téged!
Ah el hagytál! Tsalárd! el hagytál engemet!
Könyveimmel, keservimmel tellyes sorsra hoztad éltemet:
Folly visza Xanthus szigyenitsd meg Parisnak hitét,
vidd visza szivitül Helenának szivét:
Ah szerentsétlen Oenone! Kinek adtad, áldoztad,
hiv-szeretö szivednek tüzét.
| Hecuba a Trojaiaknak királnéja, minekelötte Paris fiát szülte, azt álmodta, hogy egy kutyát szült, ki szájában fáklyát hordozván Troja várossát meg emisztette; Innen a Jövendölök azt hozták ki, hogy Paris miatt Troja várossa valaha el fog veszni. Erre nézve Paris a Pásztoroknak adattatott Annya altal allattomba, hogy meg szabaditaná a gyermeket a haláltúl, mellyre az egisz kösségtül meg tsötsömös korába sententiáztatott. Ida hegynek erdeibe fel nevelkedett Paris, és az ott lévö Oenone Nymphának áldozta szeretetét; Fel metzették a nyárfákra egymás nevét, és hivségéket örökre ajánlották egymásnak. Paris azomba szép iffiu lévén, és a királyi vért magába eszre vévén el költözött Görög Országba, honnan Helena Aszonyt el ragadta; és így Trojának ama hires veszedelmét okozta. Midön Paris Ida hegye alatt Helenával visza hajozna Görög Országbúl, így szollitá meg ötet Oenone: –
4/4, F-dúr, Adagio.
A Történetet lásd Ovidiusnál Heroid. Epist. 5.
Ah Boldogtalan! mit szemlélek hajódba?
Nékem igirt hited után Görög Hitvest tartol karodba!
Ah tellyes hajód Pergamanak vérével;
Troja hamvát, vég romlását szerzed tolvaj szereteteddel.
Eztet Kassandra testvéred nem de jövendölte,
szijjel vetett hajazattyával jelentette:
Egy Görög Üszö ugymond Országodat, hatalmadat,
meg töri Paris! urasságodat.
Tölem szivedet ah! melly hamar elragadtad?
álhatatlan hivségedet idegeny szivnek hamar el árultad.
A nyárfákkal nyöl töled ki metzett nevem;
de szivedbül, szerelmedbül, jaj! már ki nyölt emlékezetem.
Ida völgyébe vadászatra szolgáló eszközid,
a hállók, tőrők, tegzek, ivek, és nyilaid árullyák hitszedésedet,
Oenone szivitül történt tsalárd pártütésedet.
Egy nyárfa haján ah melly hazug ama versed:
Xanthus akkor visza follyon, midön el hagylak Oenone téged!
Ah! el hagytál! Tsalárd! el hagytál engemet!
Könyveimmel, keservimmel tellyes sorsra hoztad éltemet.
Folly visza Xanthus, szigyenitsd meg Parisnak hitét,
vidd visza szivitül Helenának szivét:
Ah szerentsétlen Oenone! Kinek adtad, áldoztad,
hiv szeretö szivednek tüzét.
|