Kegyetlen Theseu! szivemnek gyilkossa!
mit futsz, mit távozol Jegyesedtül?
igirted hitedet, add meg szerelmedet:
Ah Theseu! térj visza, ne tüny el hivedtül:
Nézd körül népedet, a száma tellyetlen
visgáld meg hajódnak sok rejtekét:
meg látod helyemet, de nem személyemet,
a nyoszolád tökélletlen nem érzi két terhét.
Ah Egek! nem tekint sürü könyveimre,
hajojábul vigan néz intésimre,
hivségemet meg veti, bus sorsomat neveti,
Ah kegyetlen! térj visza lágyúly keservemre.
Igy fizetsz szivemnek, igy sok jovoltimnak,
mellyekkel éltedet védelmeztem:
Hazámot el hagytam, néked el árultam,
hogy kedvedet érdemellyem véremʼ fel áldoztam.
Te pedig kedvemet e Labyrintusba
be zárod a vadak barlangiba.
Itt hagyod testemet, prédára éltemet,
sietteted Jegyesedet a földnek gyomrába:
Aeole! hozd visza sebes vitorláit,
fordisd meg jobb ösvényre hajóit:
Ah! leg alább testemet, haldokló testemet
vedd Theseu Karjaidra utólsó estemet.