Amor! Amor! mit gyötröd kemény szivemet?
nem érzi Venus nyilait,
ki Marsnak áldozta indulatit;
mit irigyled eddig nyert dücsösségemet?
mit gyötröd kemény szivemet. – –
Nem gondolok erköltsével,
gyözedelmes szépségével
nagy mérészségét szép Hyppomenesnek meg tapodom,
oktalan szeretetét tsufos halállal meg gyalázom. – – –
Amor ʼs a gyülölség edgyütt vijják szivemet.
Kedves! Ékes!
* Ekes! [em.]
és sziv ébresztö termete,
lágyittya keménységemet
nagy lángra gyullasztya szerelmemet:
Ah! melly hatalmas testének ékessége!
melly diszes minden termete. – – –
De mit sajnálom esetét,
ha tékozollya életét,
szemlélte sokakba kegyetlenségemnek példáját
tapasztalta futásomnak gyözhetetlen viadalmát. – –
Sebes lépisimet tartya szép tekintete.
Hervaszt, fonnyaszt Hyppomene állapotod!
Ah vesd meg inkább szivemet,
vagy gyözd meg futásba erköltsömet.
Jaj! melly nagy gondokra álhatatosságod;
veszélyre vezet halálod. – –
Nem engedem szép hiremet,
tapodni dücsösségemet,
ha kedvelli, ʼs ohajtya hiv társasságomnak bérét,
a pállya-futással nyerje meg szivemnek kegyelmét.
Ah deli ékesség! mely nagy vétek halálod!