Ah Thiszbe! szép Thizbe hol tévelegsz?
Piramusod nélkül hol legelsz?
ah kérlek szollally meg.
El hervad sziv nélkül árva szivem,
el fogy nálad nélkül életem;
ah hivedet szánd meg.
Nem nyugszom, nem állok,
völgyekrül hegyekre utánnad el indulok:
sem nyomdokit nem láthatom,
sem szavait nem halhatom:
Ah Thizbe! ah szép Thizbe szóllaly meg.
Itt fátyola! de vérbe keverve;
ez ujjabb sebekkel szivemet halálig szaggattya:
Jaj nékem, ha most szerzett prédámot
dühös barlangjának öblébe
oroszlány praedállya – – –
El járom a berket, barlangok vidékét meg nézem,
ʼs a völgyeket:
mi haszna tévelygek
ha meg halt, nem élek:
Ah Thiszbe! ah szép Thiszbe szóllally meg.
Ah Thiszbe! tehát nem látlak többé,
ʼs nem is látod többé hivedet
nálad nélkül éllyek!
ne várjam örökre hivségedet,
se ne reméllyem szerelmedet,
tüzed nélkül égjek.
Ah inkább nem élek,
kardomra le dülvén halálra önkint sietek.
Ah kincsem! vedd véremet,
utolsó hivségemet:
Ah Thiszbe! ha élsz kérlek, sirass meg.