Szomszéd hajlékokba fel nevelt egy par szerelmes; kik, mivel szülöjöktül egymástúl tiltattak, a közben lévö falnak hasédékja altal öszve beszillettek, hogy a következendö éjjel a közel lévö erdöbe egy szederfa alá rendelt orára egybe jöjjenek. Frissebb volt a Leánzó, ki az emlitett helyre, és üdöre hamarabb meg jelent; de, mivel Piramust várván, egy predárul jövö Oroszlánytúl meg ijjedett, fátyolát a szederfa alatt el hagyván, egy barlangba rejtekezett: Piramus az Oroszlánytúl vérbe kevert, és szijjel szaggattatott fátyólt meg találván, így siránkozott az erdök között.
4/4, F-dúr, Largo.
A Történetet lásd bövebben Ovidiusnál L. 4. Metamor. Fab. 4.
Ah Thiszbe! szép Thizbe hol tévelegsz?
Piramusod nélkül hol legelsz?
ah kérlek szollally meg.
El hervad sziv nélkül árva szivem,
el fogy nálad nélkül életem,
ah hivedet szánd meg. – –
Nem nyugszom, nem állok,
völgyekrül
* volgyekrül [em.]
hegyekre utánnad el indulok. – –
Sem nyomdokit nem láthatom,
sem szavait nem hallhatom;
Ah Thizbe! ah szép Thizbe szollally meg.
Itt fátyola! de vérbe keverve:
Ez újjabb sebekkel szivemet halálig szaggattya:
Jáj nékem! Ha most szerzett prédámotʼ
dühös barlangjának öblében
oroszlány prédállya – – –
El járom a berket, barlangok vidékét megnézem,
ʼs a völgyeket. – –
mi haszna tévelygek,
ha meg halt, nem élek:
Ah Thizbe! Ah szép Thizbe szollally meg.
* Ah Thizbe! <Sze> Ah szép Thizbe szollally meg.
Ah Thizbe!tehát nem látlak többé, Szép kintsem
ʼs nem is látod többé hivedet?
nálad nélkül éllyek?
ne várjam örökre hivségedet,
se ne reméllyem szerelmedet,
tüzed nélkül égjek.
Ah inkább nem élek,
kardomra le dülvén halálra önkint sietek.
Ah kincsem! vedd véremet, Vedd véremet, friss véremet,
utolsó hivségemet: mint végsö hivségemet.* [Az utolsó előtti két sor jobbítása az utolsó sor után beszúrva. A variánsként betoldott sorok a P-1780-ból hiányoznak.]
Ah Thizbe! ha élsz, kérlek sirass meg.