Félelem, 's Gyanúság két Isten Aszonyok
el menvén a szomszéd kertbe le nyugszanak;
könyökjök a vánkos, gyep lett nyoszolájok,
két részre szunnyadván, fél szemmel vigyáznak;
Egymástúl minden ok nélkül tartanak,
egy félve, másik gyanakodva, alszanak:
Jön Amor, 's egy nyillal
mindakettönek meg üti – szivét.
Ébrednek
* Ebrednek [em.]
a Szüzek, érzik új károkat,
kiki sietséggel ágyábúl felugrik:
Szalad a félelem, allig hágy nyomokat,
a másik szitt nézvén – Amorra gyanakodik;
Te voltál, úgymond ki meg sértettél,
ki tolvaj kézzel meg kerítettél?
Jöj közel, ne tagadd, vald meg
kétszinü szivednek vétkét.
Jön Amor, 's meg vallya nyájas tolvajságát,
Gyanúság meg fogja köntössé végét;
visza hit társával örök barátságát kéri;
ez hamar meg igiri frigyét.
Azota a ki Amornak tüzét
szivibe veszi nyilának sebét,
Gyanúság, 's félelem között
tölti kétséges életét.