Félelem, 's Gyanúság két Isten Aszonyok
el-menvén a szomszéd kertbe, le nyugszanak:
könyökjök a vánkos, gyep lett nyoszolájok,
két részre szunnyadván, fél-szemmel vigyáznak:
Egymástól minden ok nélkül tartanak,
egy félve, másik gyanakodva alszanak:
Jön Amor, 's egy nyillal
mindakettönek meg üti szivét.
Ébrednek a szüzek, érzik új károkat,
kiki sietséggel ágyából fel-ugrik.
Szalad a félelem, alig hágy nyomokat;
a másik szitt nézvén Amorra gyanakodik:
Te voltál, úgymond, ki meg sértettél!
ki tolvaj kézzel meg-kerítettél?
Jöj közel, ne tagadd, vald meg
két szinü szivednek vétkét.
Jön Amor, 's meg vallya nyájas tolvajságát,
gyanúság meg fogja köntössé végét,
viszsza hivt társával örök barátságát kéri,
ez hamar meg-igiri frigyét;
azota, a ki Amornak tüzét
szivibe veszi nyilának élét,
gyanúság, 's félelem között
tölti kétséges életét.