A kis Amor el fáradván,
déli naptúl meg izzadván
egytseresnyeárnyékába le teszi testét;
fel függesztvén görbe ivét
félre hánnya kis köntössét
és tegzére szunnyadozván fekteti fejét;
azomba a tseresnyérül
a méhetskék méhellyekrül
le rohanván nagy sereggel,
ʼs nem gondolván köpüjökkel
Amor tegzét gazdagittyák mézes kincsekkel.
Négy óráig tartott álmát
végzi Amor nyugodalmát
nyujtózkodván, ’s ásitozván öjti ruháját;
Inti szivét új prédákra,
füzi ivét bal karjára,
fel függeszti terhes tegzét – jobb oldalára.
A méhetskék fel zendülnek,
Amor ellen mérgelödnek;
Ez meg ijjed, ’s jajgatni kezd,
el veti hamar a tegezt,
szalad, ’s visza tekingetvén sok könyvet ereszt.
Az alatt a szárnyas kösség,
gondolván, hogy jön ellenség
mézzel bé mázolt nyilakra tüzi fúllánkját;
El hagyván Amornak tegzét
ʼs fullánkal egyitett mézzét
keresi zugolodással régi hajlékát.
Nyilait Amor fel-kapja,
mézzel edgyütt ki nyilazza;
azért a mint édességgel
ugy tellyes keserüséggel –
Szerelem nyila.