A kis Amor el fáradván,
déli naptúl meg izzadván
egygyümöltsfa
* egy <tseresnye>gyümöltsfa
árnyékába le teszi testét:
fel függesztvén görbe ívét,
félre hánnya kis köntössét,
és tegzére, szunnyadozván, fekteti fejét:
azomba a tseresnyérül
méhetskék a méhellyekrül
le rohanván nagy sereggel,
ʼs nem gondolván köpüjökkel
Amorʼ tegzét gazdagittyák mézes kincsekkel.
Négy oráig tartott álmát,
végzi Amor nyugodalmát,
nyújtózkodván, ʼs ásitozván öjti ruháját.
Inti szivét uj prédákra,
füzi ivét bal karjára,
fel függeszti terhes tegzét jobb oldalára.
A méhetskék fel zendülnek,
Amor ellen mérgelödnek.
Ez meg ijjed, ʼs jajgatni kezd,
el veti hamar a Tegezt;
szalad, ʼs visza tekingetvén sok könyvet ereszt.
Az alatt a szárnyas kösség,
gondolván, hogy jön ellenség,
mézzel bé mázolt nyilakra tüzi fullánkját.
El hagyván Amornak Tegzét,
ʼs fúllánkkal egyitett mézzét
keresi zugolodással régi hajlékát.
Nyilait Amor fel kapja,
mézzel edgyütt ki nyilazza;
azért a mint édességgel;
úgy tellyes keserüséggel
Szerelem nyila.