HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Amor, és*
es [em.]
a Halál.

Aria No. 17.
El setétedvén a minap Amor az Halállal
egy hajlék alá fekszenek kiki nyilaival,
le rakják ives tegzeket,
álomnak*
alomnak [em.]
adgyák szemeket;
El beszélvén prédájokat,
szám nélkül volt ’Zakmánnyokat
nyugtattyák*
nyugtattyak [em.]
– testeket.

Azomba éjfél üdején zördülés*
zördüles [em.]
történik,
fel-ijjed a két szarándok ’s tegzéhöz kapkodik,
nem tudnak szólni féltekbe,
pihegnek a setétbe,
Amor ahalál tegzét,
Halál viszontag Amorét
fel füzi ölébe.

El válván kettös ösvényre egymástúl távoznak,
hajnalkor idegeny nyilakkal erössen nyilaznak:
Halál az öregekre,
Amor tzéloz szépekre;
Azota halnak az iffiak,
‘s vetemednek az öregek
a tsúf – szerelemre.