Büneimnek sulyos terheit,
lelkemnek halálos sebeit
nem titkolhatom,
nem tagadhatom,
orvos kezedet szükség kivánnom,
én Jesusom!
Gyötrödik én lelkem,
hozzád kivánkozik szivem;
Egy reménségem van kegyelmedbe,
vigaztalásom kegyességedbe
én Jesusom!
Véghetetlen jóvoltú kezed
bünösökhöz hajlandó szived
méltán gyerjesztik szeretetedre,
méltán ingyerlik a reménségre
én szivemet:
Imádlak, ohajtlak,
mint kincst szivembe bé zárlak;
nyugodgy meg kérlek ez hajlékomban
helyheztesd gyorsan nyugodalomba
életemet.
Igaz inkább büntetésedet
érdemlem, mint kegyelmedet,
de mivel gyorsabb irgalmasságod
töredelmeshez, mint igasságod,
mert Isten vagy;
Kegyelmet reménlek,
mindenek felett szeretlek,
meddig testemben élhet a lélek,
mindig kedvellek,
mindig ditsirlek,
mert Kegyes vagy.
Meg vallom tenéked vétkemet,
utállom szivemböl bünömet,
könyveim között feslett éltemet;
szigyenlem, ’s bánom pártütésemet
Felségedre.
Orvosold lelkemet,
kegyes kézzel gyógyitsd sebemet;
Ime szivednek nyujtom szivemet,
kegyességedbe adom lelkemet
örökösre.