Büneimnek sulyos terheit,
lelkemnek halálos sebeit,
nem titkolhatom,
nem tagadhatom,
orvos kezedet szükség kivánnom,
Gyötrödik én lelkem,
hozzád kivánkozik szivem;
egy reménségem van kegyelmedbe,
vigaztalásom kegyességedbe,
én Jesusom.
Véghetetlen jóvoltú kezed,
bünösökhöz hajlando szived
méltán gyerjesztik szeretetedre,
méltán ingyerlik a reménségre
én szivemet.
Imádlak, ohajtlak, mint kincst,
szivembe bé zárlak;
nyugodgy meg kérlek ez hajlékomban,
helyheztesd gyorsan nyugodalomba
életemet.
Igaz; inkább büntetésedet
érdemlém, mint kegyelmedet,
de mivel gyorsabb irgalmasságod
töredelmeshez, mint igasságod,
mert Isten vagy;
Kegyelmet reménlek,
mindenek fölött szeretlek;
meddig testemben élhet a lélek,
mindig kedvellek, mindig ditsirlek,
mert Kegyes Vagy.
Meg vallom tenéked vétkemet,
útállom szivemböl bünömet,
könyveim között feslett éltemet;
szigyenlem, 's bánom pártütésemet
Felségedre;
Orvosold lelkemet,
kegyes kézzel gyógyitsd sebemet;
Ime szivednek nyujtom szivemet,
kegyességedbe adom lelkemet
örökösre.