Életednek
* Eletednek [em.]
o melly gyorsan el hervad virágja,
ha szived lett világ öröminek rabja:
minden féle mulatságod,
leg nyájassabb társasságod,
gyázba borúl,
balra fordúl
minden vigasságod.
Nyájaskodol barátiddal, tellyes ugyan kedved,
bús napot nem szemlél örömébe élted;
de el válván szerentsédtül,
nem könnyebbetsz keservedtül,
mind el pártúl
hamar el múl
öröm életedtül.
Kikben vagyon reménséged, hiv sziveket várod,
képeknek mósolygó ravaszságát látod;
meg utálnak, és meg vetnek,
meg csufolnak, 's ki nevetnek,
pártütéssel,
csalárd szivvel
mind végig üldöznek.
Igy jön világ méze után fúllánkja mérgének,
ki nevet, ha sorsát siratod ügyédnek.
Fordúly tehát Istenedhez,
kaptsold szived’ az Egekhez,
ide siess,
hogy bé mehess
az örökös Kincshez.