Apollo.
Lyánka! utat szerelmemnek
nyiss már egyszer szivedbe;
adj helyt kérlek, hivségemnek,
fogadj szeretetedbe;
Im! e sziv,
hozzád hiv.
Dafne.
Nem, Barátom! meg-nem hajlok
hirtelen kérésedre;
nem-lobbannak bölts Leányok
szapora szerelmekre:
hevesség,
nem hivség.
Apollo.
Ne tsúdáld, ha illy kérésem,
vagy tüzem ha szapora;
Tudod, hogy a tűz sebessen,
tsak a jó fát lobbantja;
úgy a kép,
hogy ha szép.
Dafne.
Száraz szokott a fa lenni,
hirtelen melly fel-lobban;
Lassan kezd a nedves égni,
de álhatatossabban;
a bölts sziv,
lassan hiv.