HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Thirzis és Kloé.
2/4, D-dúr, Allegretto. [Steffan 1778, No. 20:Das Unverhoffte geschlossene Liebesbindniss zwischen Thyrsis und Chloe.]
Thirzis.
Lyánka! útat szerelmemnek
Nyiss már egyszer szívedbe;
adgy helyt, kérlek, kérésemnek,
(Fogadgy szeretetedbe)
Ím'! e' szív
Hozzád hív.

Kloé.
Nem Barátom! meg-nem hajlok
Hirtelen kérésedre.
Nem lobbannak bőlts Leányok
(Szapora szerelmekre)
Hevesség,
Nem hívség.

Thirzis.
Ne tsudáld, ha illy kérésem
Vagy szerelmem szapora;
Tudod, hogy a' tűz sebessen
(Tsak a' jó fát lobbantya')1
„A' sorok' végezeteinek egygyenlősége nem kívántatik-meg az énekben olly szorossan, mint más valamelly versben. Az éneklés, és muzsika ki-pótollya annak nemlétét.”
Úgy a' Kép,
Hogy-ha szép.

Kloé.
Száraz szokott a' fa lenni,
Hirtelen melly fel-lobban!
Lassan kezd a'nyersebb égni,
(De állhatatosabban)
A' bőlts szív
Lassan hív.