Nagy Anyja az igasságnak
Themis Aszszony, Fortunának
el-ment hajdan roppant épűlt nagy méhellyjébe:
Itt Fortuna bé-húnt szemmel
jádzik hamis kerekével,
két kezével forgatván azt nagy tengelében;
megy a kerék vagy tsendessen,
vagy viszszá fordúl sebessen,
így, a kik azt meg-ragadják,
hogy Fortunát próbálgassák,
viszsza esnek, vagy le-buknak a nagy kerékről.
Látja Themis, boldogságról,
hogy le-esnek a magosról
sokan, kik kegyes szerentsét már érdemlettek;
Látja azt-is aʼ kerékkel,
hogy fel-jutnak sietséggel
a nagy poltzra, kik még semmit nem érdemlettek;
ki vonyja éles fegyverét,
ʼs rontya Fortuna kerekét;
a kit érdemesnek itil,
árra kardjával fel nem kél,
de a többit le-vagdallya szerentse kerekéről.
Fortunának egy szolgája,
hogy Themisnek kardját lattya,
mellé ugrik ʼs mérész
* méréz [em.]
kézzel ki-lopja szemét.
Ez káráért boszszút álván,
sürü könyvek közt jajgatván
újj haraggal villogtatja fegyveres kezét.
* újj haraggal <ki> villogtatja fegyveres kezét.
Nem látya már az érdemest,
le-vagdalgat sokat vegyest:
azért sokszor az ártatlan,
érdemmel tölt gyámoltalan
igassága, ʼs jussa mellett le-düll a magosról.